Merkel kancellár tegnap Párizsban bírt tárgyalni. És ha már ott volt, jól el is szólta magát.
Látva a feszült német-francia viszonyt, és azt, hogy a francia szocialisták micsoda nagy lelkesedéssel viszonyulnak Angela Merkel politikájához, mondhatnánk, hogy a párizsi látogatás önmagában fél siker. Ráadásul Hollande elnök hivatalba lépése óta most fordul elő először, hogy a franciák és a németek közös kezdeményezésekkel állnak elő az éppen soron következő uniós csúcs előtt, ami, lássuk be, kancellári fanfár nélkül is roppant örvendetes dolog. Szintén nagyon bíztató, hogy az európai politikai elit kezdi végre nagyon komolyan venni a fiatalok kiugróan magas, a periférián esetenként akár 50%-os (!) munkanélküliségi rátáját.
Pipa, piros pont. Anyway: aki a tegnapi tandem-megbeszélésről, és a munkahelyteremtést célzó tervekről többet szeretne tudni, az kattogjon mondjuk errefelé és errefelé, szép, színes-szagos összefoglalókat talál majd angolul és magyarul.
Ez a bejegyzés csak egy apró momentumot emel ki a kancellári nagyvizitből, mégpedig azt, hogy Merkel kancellárnak a sajtótájékoztatón sikerült François Mitterrand-nak nevezni François Hollande-ot, mielőtt gyorsan korrigálta volna magát: “François Hollande, nem François Mitterrand. François Hollande”!
Vicces? Az. De szomorú is. Gondoljunk bele: Angela Merkel kancellárként soha nem dolgozott együtt Mitterrand-nal, miért is jutna a néhai elnök inkább az eszébe, mint a hivatalban lévő Hollande? Merkel asszonyt, ha már itt tartunk, nem lehet nem komolyan venni, ennek megfelelően senki nem is gondolja Helmut Kohl-nak… Ha valaki tudni szerette volna, hogy François Hollande mennyire hagyott mély nyomot az európai politikai partnerek fejében, hát akkor Merkel asszony kegyetlenül szállította az egyértelmű választ.
És ez több, mint nyelvbotlás. Ez gáz.