A franciákat sokként érte a The Economist legutóbbi anyaga, amely Franciaországot gyakorlatilag Európa beteg emberének titulálja, mondván, az ország egy “időzített bomba”.
|
|
| A hírhedt címlap (Le Monde) |
Az Economist többek között a Gallois-jelentés kapcsán ostorozza Franciaországot, azt sugallva, ideje volt felébredni, és rájönni, hogy az ország versenyképessége – elsősorban Németországhoz viszonyítva – az elmúlt években jelentősen csökkent. Az újság szerint az eurozóna következő nagy problémája Franciaország lehet. A lap egyúttal váratlanul merész lépésnek nevezi, ahogy a kormány lépett a Gallois-jelentés kapcsán, s hogy implicite elismerte a munkaerőköltség-probléma létezését. Az anyag elemzi Hollande elnök pozícióját és lehetőségeit is, jelezve, hogy az idő sürget.
A londoni kritika nemcsak a kormánynál verte ki a biztosítékot (ott nagyon), hanem a munkaadói oldalt tömörítő szervezetnél, a Medefnél is, ugyanis annak elnöke, Laurance Parisot túlzónak találta az “időzített bomba”-kommentárt, hozzátéve, hogy az anyag nagy részét a Gallois-jelentés előtt rakták össze (nota bene a vezércikk, mint láttuk, éppen a Gallois-jelentésből indul ki…). Az újság főszerkesztője a kritikákra reagálva egyébként azt mondta, hogy céljuk éppen az volt, hogy sokkoljanak és biztassanak a címlappal.
Az Economist liberális újság, amely az elnökválasztás során Nicolas Sarkozy-t támogatta. Érdemes hozzátenni, hogy a legendás francia dirigizmus és etatizmus értékalapon is igen távol áll a laptól, ami magyarázhatja az erős kritikai élt. Akárhogy is, a cikk egészen biztosan elérte célját: sokkolt és vitára sarkallt. Néhány napig, amíg az UMP elnökválasztási küzdelme nem vette át a vezető hír szerepét, mindenki erről beszélt. És amikor az UMP-s kaland is véget ért, jött a következő sokk: egy újabb leminősítés, ezúttal a Moody’s-tól.