Amikor már azt hihettük, hogy az UMP lezárta öngyilkos pártelnök-választási belharcát, a vesztes fél, François Fillon ismét megnyitotta* az ügyet. A tűzszünet két napig se tartott.
Hol tart az előadás?
Fillon és szövetségesei (köztük 134 képviselő és volt miniszter, a parlamenti frakció kétharmada) szerda délután azzal álltak elő, hogy három tengerentúli megye szavazatait nem számolták hozzá az eredményekhez, pedig ha megtették volna, akkor nem Copé lett volna a pártelnök-választás győztese. Újraszámolást követeltek hát, másrészt pedig azt kérték, hogy Alain Juppé volt miniszterelnök és külügyminiszter, a párt alapító elnöke, vegye át egy testület élén – átmeneti jelleggel – az UMP vezetését. A megszólított Alain Juppé, bizonyos feltételek esetén, amelyek jelenleg álláspontja szerint nem állnak fenn, hajlandó lenne közvetíteni: válasza tehát egy igen elegáns nemleges válasz volt az őt keresőknek.
Jean-François Copé természetesen igyekezett saját győzelmét jogosnak beállítani szerda esti sajtótájékoztatóján. Felhívta arra a figyelmet, ahogy a nap folyamán mások is, hogy létezik jogorvoslati lehetőség, lehet használni (bár állítólag az erre hivatott testületben inkább Copé hívei vannak többségben, ezért Fillonék nem szívesen használnák). Copé továbbá aláhúzta azt is (miért is ne tette volna?), hogy Fillon korábban maga is elismerte vereségét, igaz, Fillonék állítólag most találtak rá a nem összeszámolt szavazatok problémájára.
Természetesen Copé, Juppé és Fillon nincsenek egyedül a nyilatkozataikkal. Aki él és mozog a francia jobboldalon, az most mondja a magáét. Van már olyan politikusa is az UMP-nek, aki kétségbeesésében Nicolas Sarkozy segítségére vágyik. Copé egyes munkatársai azzal fenyegetőznek, hogy ha Fillon előszedi az “ügyeket”, akkor ők sem fogják majd vissza magukat. Marine Le Pen napok óta az UMP-t szapulja minden hullámhosszon, hátha sikerül megerősödnie egy kicsit a bohózatot prezentáló középjobb hátán.
Néhány következtetés
- Nem valószínű, hogy az UMP elnökválasztási bohózatáról kiérlelt elemzést lehet adni, miközben a szemünk előtt zajlik. Az ugyanakkor egészen biztos, hogy a baloldalnak és a kormányoldalnak nem árt a figyelemelterelés.
- Az UMP kompetenciaképét biztos nem javítja a zavar – az átlagpolgár nyugodtan gondolhatja, hogy ha egy párton belüli választást képtelenek balhé nélkül megszervezni, akkor mi várható tőlük nagy tételben?
- Akárki kerül ki győztesen a felmelegített vitából, a párton belüli törésvonalak lassan gyógyulnak majd. Napról napra csökken annak az esélye, hogy egyhamar egységes programmal álljon elő az UMP.
- Fillon imázsát potenciálisan ronthatja az új vita. Már elnökjelöltségét is a pártfegyelmet megszegve jelentette be, kérdés, hogy a két eset nem adódik-e össze, nem gondolják-e úgy a párt aktivistái, hogy nem elég lojális.
- Copé számára az a kockázat, hogy nem sikerül megerősítenie autoritását, azaz rajta marad a bélyeg, hogy nem tisztán lett elnök.
- Napról napra növekszik az esélye annak, hogy képviselők hagyják el az UMP-t, mint ahogy annak az esélye is növekszik, hogy formális pártszakadás következik be. Azt azonban nehéz lenne megmondani, hogy ennek mekkora a pontos esélye, mivel megjósolhatatlan, hogy esetleg mikor szakadnak a cérnaszálak itt és ott.
- Az egyébként részben erre “utazó” UDI profitálhat a helyzetből, szimbolikus jelentőségű politikusokkal gazdagodhat, főleg, ha Copé marad az elnök az előadás végén is.
- Kérdéses, hogy Marine Le Pen látható erőfeszítése az UMP szavazóinak megszerzésére mennyire lesz sikeres. Mindenesetre érdemes lesz figyelni a következő hónapok közvélemény-kutatásait.
- Nicolas Sarkozy esetleges visszatérését továbbra is megkönnyíti a helyzet (különösen, ha a Bettencourt-ügyben nem fogják perbe…).
- Megjósolhatatlan, hogy az előadás hány felvonásos lesz. Minél hosszabb, Hollande annál szélesebben mosolyoghat.
* A hírek és nyilatkozatok, ha külön nem linkeltem, innen és innen származnak.