… hanem a francia szocialisták is kaptak a két ünnep között egy komolyabb saller/koki-kombót. Méghozzá az Alkotmánybíróság francia megfelelőjétől, az Alkotmánytanácstól. A testület ugyanis kimondta, hogy Hollande elnök szimbolikus, a “gazdagokat” adóztató 75%-os jövedelemadója alkotmányellenes.
A testület határozata, amely egyébként más intézkedéseket is megsemmisített, úgy értelmezhető, hogy 68-70% körül lehet az az adószint, amely még elfogadható, azaz nincsen egyfajta “elkobzási” jellege.
A kormány számára ugyanakkor a “fiskális igazságosság”, vagyis az, hogy a jól kereső emberek jelentős arányban járuljanak hozzá a közteherviseléshez, rendkívül fontos, elsősorban azért, mert ez volt Hollande elnök választási kampányának egyik legkönnyebben megjegyezhető ígérete, s mint szimbolikus ígéretet, a választók és az újságírók elsők között nyilván ezt fogják számon kérni rajta 2017-ben. (A 45%-os adókulcs egyébként már jövőre is hatályos lesz, az átment az Alkotmánytanács szűrőjén, ellentétben a 75%-kal.)
Nem véletlenül kommunikálja a kormányoldal napok óta, hogy ragaszkodik az erősen progresszív jövedelemadóztatáshoz, és a kiugróan jól keresők kiemelten kemény sarcolásához. A szocialisták pontosan érzik, hogy – ha máshogy és az Alkotmánytanács által szabott keretek között is, de – a hitelességük megőrzése érdekében ragaszkodniuk kell ehhez az ígérethez valamilyen formában. Hogy mennyire szimbolikus, elsősorban politikailag jelentős dologról van szó, az jól látszik az intézkedés jelentéktelen költségvetési hatásán is: míg az állam összes adóbevétele 300 milliárd euró körül mozog, addig a 75%-os adókulcsból csupán 400-500 millió (!) euró bevételt vártak volna 2013-ra.
Mivel pénzügyi szempontból nem fontos, nem is sietnek az új szabályozás bevezetésével: csak a jövő évi adótörvényekben tervezi a kormány újra megnyitni a témát, egyelőre ismeretlen mértékű adókulccsal.
Így viszont az átmeneti időre, mindössze két évre tervezett “megasarcot” hosszabb ideig lehet majd napirenden tartani, és jóval a ciklus közepén túl is lehet emlékeztetni rá a választókat. Ebben az értelemben az is elképzelhető, hogy a kormány még jól is jön ki ebből a kis várakozásból: minél közelebb a választás, a szocialista-szimpatizáns választóknak annál kevesebb idejük lesz a felejtésre.