A francia Szocialista Párt a napokban tartja úgynevezett referendumát a baloldali összefogás jövőjéről. Azt kérdezik a baloldal fásult népétől, óhajtja-e, hogy a baloldal összefogjon a soron következő regionális választásokon, december elején. Ismerős a helyzet, ugye? Az egyik akarja, a másik nem, és bizony mindkét fél zsarol: együtt többre mennek, de külön-külön az az érdekük, hogy megmutassák egymásnak, ki milyen erős.
Szervezetileg és ideológiailag széttagolt baloldal
A francia baloldal helyzete hasonló a magyar baloldaléhoz: egyszerre kell tartania a mérsékelt jobboldaltól és a radikális jobboldaltól, miközben problémákkal küzd, széttagolt és szakadozott. A francia baloldal éppen úgy nem egységes, ahogy a magyar baloldal nem az: a Szocialista Párt mellett ott vannak a zöldek (EELV), a Baloldali Front kisebb-nagyobb szervezetei, illetve a tőlük balra álló minipártok, melyek ugyan kormányzásra teljesen alkalmatlanok, de sok borsot törnek a többiek orra alá. Jelenleg az a leginkább aggasztó a szocialisták számára, hogy a tulajdonképpen szalonképes zöldek a szakadás után állnak, a párt egyik szárnya a reformista kormánypárt, másik szárnya pedig a radikális Baloldali Front felé kacsintgat. Utóbbiak nemcsak elvben, hanem a gyakorlatban is okoznak gondot a Szocialista Pártnak: a decemberi regionális választás alkalmával már kötöttek szövetséget a radikálisokkal a szocialisták helyett (itt érdemes megjegyezni, a zöldek és a szocialisták közötti konfliktusok 2012 óta gyűlnek, az EELV akkor “kisebbik kormánypártként” indult, mára elég messze kerültünk ettől).
Ezúttal a nagynak érdeke az összefogás
Az éppen aktuális összefogósdi – ami Franciaországban legalább annyira szórakoztató történet, mint kis hazánkban – természetesen nemcsak a most következő regionális választásról szól, hanem már a 2017-es elnökválasztásról is. Ha ugyanis a zöldek és a Baloldali Front pártjai meg tudják mutatni, hogy 1.) számít a támogatottságuk, 2.) ők határozzák meg, hogy a baloldal végeredménye a többiekhez képest mondjuk 27-27-27 vagy 27-27-22+5 lesz, illetve 3.) nélkülük nem lehet elnökválasztás nyerni, akkor értelemszerűen jobb pozícióba kerülnek a 2017-s osztozkodásnál (amire mindjárt visszatérek). A szocialistáknak most azért nagyon fontos az első fordulós összefogás, hogy azt üzenhessék, a baloldal együtt képes arra a 27%-ra. Ráadásul a második fordulós összeállásnak a kicsik nyilván meg is kérik az árát, mert papírjuk lesz arról, mennyi az annyi.
Mindenki 2017-re készül: egy minipárt 2%-a elnököt csinálhat
Sokak számára teljesen érthetetlen, hogy egy abszolút többségi, arányos elemeket nem tartalmazó választási rendszerben hogy képesek túlélni a minipártok, mi több, hogy képesek időnként nekik megfelelő összefogásra kényszeríteni a “nagyokat”. Pedig a válasz nagyon egyszerű: a francia rendszerben mindenki az elnökválasztásra fókuszál, mindenki ott akarja elérni a lehető legnagyobb összefogást, és ezért – például – hajlandó befutó körzeteket is feladni a kisebb pártok javára a nemzetgyűlési választások alkalmával. Vagyis a pártok csomagban tárgyalnak: ha te támogatod az én elnökjelöltem, akkor én segítek neked életben maradni. Minden időközi méregetés arról szól, hogy a kisebb-nagyobb pártok megtudják, ki hol áll, kinek mekkora a zsarolási potenciálja. Ezért játszik az EELV most a szocialistákkal.
Zsarolni sokféleképpen lehet
Persze tudják ezt a szocialisták is, és a lehető legkevésbé sem érdekük, hogy támogatottságuk legalján megtudják, mennyire jól áll a Baloldali Front vagy az EELV. Nem érdekük, hogy 2017-ben arra lehessen mutogatni, mi volt 2015 decemberében. Éppen ezért találta ki Jean-Christophe Cambadélis szocialista főtitkár a bevezetőben említett “referendumot”, mely a baloldali szavazók felől igyekszik nyomást gyakorolni a zöldekre, nyilván nem kicsit felhasználva a Nemzeti Fronttól való balos félelmet. Kár, hogy a szavazás első napján kiderült, hogy akinek hat email-címe van, az éppen hatszor szavazhat – ám a nyilvánvalóan komolytalan “referendum” arra még jó lehet, hogy a magyarországi, fideszes nemzeti konzultációk mintájára mégis legyen a szocialisták kezében valamilyen hivatkozási alap: “az emberek döntöttek, összefogást akarnak”. Elvégre a partnerekre nyomást gyakorolni nemcsak az ATV stúdiójából és értelmiségi körökből lehet, hanem a terepet megdolgozva is…
Jean-Chripstohe Cambadélis egyébként elmondta, hétfőn mindenképpen új javaslattal áll elő, akármi is lesz a “referendum” eredménye. Vajon abban mennyi lesz az innováció és mennyi a zsarolásos játék folytatása?
Nem felejtett el valamit? Iratkozzon fel a Francia Politika-blog RSS-csatornájára és lájkolja a Facebookon, hogy ne maradjon le az újdonságokról!