A napokban jött a hír, hogy a francia Szenátus ismét kiherélte a Nemzetgyűlés – és a baloldal – prostitúciót felszámolni igyekvő javaslatát, törölve azt a tételt, mely büntetni rendelné a prostituáltak klienseit.
Maga a dolog logikus. A Szenátusban a jobboldal van többségben, a Nemzetgyűlésben pedig a baloldal – márpedig baloldali javaslatról van szó (korábban egyébként írtam egy hosszabb cikket a témáról, melyben kifejtettem a kételyeimet a kliensbüntetéssel kapcsolatban, de most nem feltétlenül ez a lényeg).
Számomra most az a legérdekesebb, hogy a francia parlament két háza lassan két-három éve rágja a témát, és mivel a dolog el fog menni harmadik olvasatig és a két ház közötti paritásos bizottságig, hogy végül a Nemzetgyűlés mondhassa ki a végső szót, nincs kétségem afelől, hogy 2016, akár 2017 előtt nem kerül pont az i-re.
Nem a lassú törvényhozást akarom dicsérni, a csigaság önmagában nem erény. Tudják ezt a franciák is, keserű tapasztalatból. Ezért 1958 óta vészhelyzetre, amikor gyors és hatékony döntésekre van szükség, van is néhány rendkívüli felhatalmazásról és a parlament kvázi kikapcsolásáról szóló passzus az alkotmányban.
Mindössze az jutott eszembe, egyfajta ténymegállapításként: nem baj az, ha a nép választott képviselői néha kissé megrágják, amiről szavaznak, és nem lesz a kétharmados javaslatból péntekről hétfőre kihirdetett törvény.
Nem felejtett el valamit? Iratkozzon fel a Francia Politika-blog RSS-csatornájára és lájkolja a Facebookon, hogy ne maradjon le az újdonságokról!