Hónapok óta nyomozás folyik Jean-Mari Le Pen EP-képviselő, a Nemzeti Front alapítója ellen. A gyanú: adócsalás és vagyon elrejtése külföldi bankszámlákon keresztül. (Ugyancsak nyomoznak Le Pen egyik közeli munkatársa ellen, akiről azt feltételezik, hogy strómanként birtokolt egy külföldi bankszámlát.) A hatóságok november első hetében házkutatásokat tartottak a volt pártvezér lakásán és irodájában.
Lassan tényleg ott tartok, hogy a Nemzeti Front-közeli korrupciós ügyekről listát kell vezetnem, mert pont annyira nem tudom követni, mint amennyire a Nicolas Sarkozy-közeli korrupciós ügyeket nem tudom kapásból felsorolni (bár igyekszem 🙂 ). Nyomoznak a párt kampányköltései miatt, az EP-ben gyanakodnak, hogy uniós pénzt folyattak át szabálytalanul a pártközpont finanszírozására, ott van Marine Le Pen szavazási csalásos ügye, és most idősebb Le Pen adócsalási akciója.
Számomra a francia politika elemzőjeként nem az az érdekes, hogy ezek az ügyek megtörténtek-e, és úgy történtek-e, ahogy a hatóságok gyanítják (bár ismerve a korrupciós ügyek évtizedekre visszanyúló jelentőségét a francia politikában, az ember nem téved sokat, ha azt gyanítja, hogy egyik-másik ügy megülhet a bíróság előtt).
Ugyanakkor sokkal inkább érdekesnek tartom, hogy az elmúlt években Nemzeti Front elvesztette egy fontos politikai érvét. Már nem igazán használhatja a szokásos populista szlogent, hogy mi még nem voltunk, mi tiszták vagyunk, nem olyanok, mint a csúnya korrupt elit, szóval szavazzatok ránk, mert nekünk nincsenek és nem lesznek ügyeink.
Elég csak a már meglévő ügyeket listázni, hogy lássuk: attól, hogy valaki még nem kormányzott, attól még nem tiszta és szűz. Aki korpa közé keveredik és nem vigyáz, azt gyorsan megeszik a disznók.
Nem felejtettél el valamit? Iratkozz fel a Francia Politika-blog RSS-csatornájára és lájkold a Facebookon, hogy ne maradj le az újdonságokról!