Ha hihetünk a Magyar Távirati Irodának, akkor a tegnapi norvég-magyar focimeccset másfél millióan (egészen pontosan 1 millió 665 ezren) nézték. Először felkaptam a fejem, hogy ebben ugyan mi a hír – akkora bajban van a köztévé, hogy közleményt kell kiadnia, ha véletlenül nézik? Aztán rájöttem, hogy igenis hír, ha az ország lakosságának 15%-a egyszerre néz valamit a tévében – és nemcsak nálunk. Franciaországban is.
1. Igen, a franciáknál is hír, ha valamit sokan néznek
A francia politika követőjeként gyakran találkozom olyan cikkekkel, amelyek a politikusok tévészerepléseiről számolnak be: a komolyabb műsorokban való megjelenés önmagában is hírértékkel bír, egy kis anyagot minimum megér (aztán persze nem biztos, hogy az illető mond is olyat, ami érdeklődésre tarthat számot, de ha az elnök vacak interjút ad, akkor is sokan odafigyelnek). A lapok gyakran számolnak be arról, hogy ebben vagy abban a műsorsávban hányan követték a politikusok mondanivalóját, s az is egyfajta verseny tárgya, hogy mondjuk ki tudja a nézettséget kilenc-tízmillió környékére tornászni.
De vajon tényleg számít, hogy hány millióan néznek egy válogatott meccset? Komolyan, ilyen fontos a foci? Vagy nem fontos a foci, csak kormányprioritás, ezért egy anyagot megér? Franciaországban is méregetni kell, hogy ki, mikor, hova kapcsol és milyen meccset néz? Tényleg hír ez, vagy csak fontos információ a reklámozóknak, akik a szünetben el akarnak adni nekünk ezt-azt? (Én most eltekintek attól, hogy a francia és a magyar foci élvonala, válogatott teljesítménye és minden mozdulata közötti fényévnyi távolságot tárgyaljam, de kommentekben természetesen ezt is megvitathatjuk, ahogy a magyar foci franciához viszonyított árát is napirendre vehetjük).
2. Igen, a franciáknál is politikai kérdés a foci
Az hiszem, igen, a foci (főleg a jó foci) politikailag is fontos, és igen, Franciaországban is. Mondom, hogy miért.
Pár évvel ezelőtt néhány hónapon keresztül egy francia nagyvállalat országos hatókörű call centerében dolgoztam Párizsban. Éppen a foci-VB ment, és a francia csapat elég jól szerepelt. Vasárnap este 19 és 24 óra között voltam beosztva, s az egyenes kieséses rendszerű forduló meccse éppen 21 órakor kezdődött. Abban az országos telefonközpontban, ahol egyébként gyakran 20-25 percet várakoztattuk az ügyfelet, mire eljutott egy szabad munkatárshoz, aznap este 21 órakor beállt a síri csönd. Ott ültünk a meccs kezdetekor, s lazán bekapcsoltuk a tévéket, mert amúgy semmi más dolgunk nem akadt. Világos volt, hogy az egész ország a meccs elé ragadt és senki nem ért rá telefonálgatni. A félidő lefújása után aztán beindult a nagyüzem, kezelhetetlen mennyiségű hívást kaptunk, s a probléma úgy oldotta meg önmagát, hogy elkezdődött a második félidő, vagyis beállt a síri csönd második része.
Számomra ez egy igazi közösségi élmény volt. Nemcsak a válogatott sikerei nyomán tapasztalt párizsi örömünnep fogott meg, hanem az a tudat, az a gondolat, hogy sok millió ember ugyanabban a pillanatban pontosan ugyanazt tette, amit én: a válogatott meccsét nézte és szurkolt a kékeknek. Nem akarok olyan nagy szavakat használni, hogy az ilyen közösségi élmények összekötnek egy nemzetet, mert az túlzás lenne, hiszen magyarként nem élhettem át az igazi nemzeti örömöt, amit a továbbjutás és a győzelem jelentett. De hogy a közösségi élmények közösséget építenek (na bumm!), s hogy közösségi élményt tévén keresztül is át lehet élni, az akkor és ott végleg egyértelművé vált számomra.
Korosztályom nagy részének meghatározó élménye az a bizonyos délután, amikor hirtelen megszakadt a Kacsamesék, és bejelentették Antall József miniszterelnök halálhírét. Közös emlék és közös élmény ez, melyre MINDENKI emlékszik, aki akkoriban gyerek volt és vasárnaponként nézte a Walt Disney-programot. Ez a tulajdonképpen meglehetősen abszurd dolog valahogy a mai napig összeköt bennünket.
Szóval igen, számít, hogy mikor, mit, hányan láttak a tévében. Ami milliókat képes egy időben megmozgatni, ami közösséget kovácsol, az hír – akár Kacsamesék, akár foci.
Nem felejtettél el valamit? Iratkozz fel a Francia Politika-blog RSS-csatornájára és lájkold a Facebookon, hogy ne maradj le az újdonságokról!