Az elmúlt napokban mindenki azt kérdezi tőlem, miért érhetett el ilyen jó eredményt Marine Le Pen Nemzeti Frontja a regionális választás első fordulójában. A terror miatt? A menekültügy miatt? Hollande kormányzása miatt? Ezek az okok nyilván ott állnak a Front sikerei mögött, de szerintem ennél sokkal összetettebb a dolog, és a bevett politikai elit is jobban tenné, ha nem egyedi magyarázatokat keresne.
Marine Le Pen előretörése ugyanis nem baleset, nem véletlen, nem meglepetés, és nem is Isten csapása, amit nem lehet kivédeni, amire nincs orvosság. Nem is a franciák elhülyülése okozza. Tulajdonképpen nem a regionális választás első fordulójának eredménye a meglepő, hanem hogy az előrejelzések ellenére mindenki úgy csinál, mintha meglepő lenne.
Pedig Marine Le Pen már a 2000-es évek elején elkezdte azt a stratégiai munkát, amelynek a mostani regionális választás csak egy eleme, egy kis lépése, de nem célja. Marine Le Pen kormányozni akar és elnök akar lenni, ezért úgy döntött, levetkőzi az antiszemitizmust és a rasszizmust, behúzza a pártot jobbra, s a radikális-szélsőséges Nemzeti Frontból egy radikális, szuverenista, populista pártot csinál (ezért nem értelmetlen a vita, hogy szélsőjobboldali-e a Nemzeti Front, vagy valami más).
A sokat emlegetett ördögűzési stratégiának egyértelműen az a célja, hogy a Nemzeti Frontból egy kormányképes pártot faragjon, mely egy adott pillanatban akár elnököt is adhat az országnak. Persze ez a folyamat sem teljesen tiszta és hibamentes, hiszen nem lehet egy egész pártszervezetet egyik napról a másikra lecserélni. A kis helyi káderek gyakran még ma is simán elővezetik az antiszemita-rasszista érveket, az ellenfelek pedig simán rámutathatnak, hogy na, itt a bizonyíték, ezek nem változtak.
Pedig nagyon fontos változás történt Marine Le Penék háza táján, s ezt a fontos változást kettős kommunikációra hivatkozással, meg “megállítjuk a Nemzeti Frontot!” felkiáltásokkal már nem lehet rendezni. Marine Le Penék ugyanis elkezdtek a hagyományos köztársasági értékekre és a laikus államrendre hivatkozni, ami már a baloldal számára is elfogadható alap és indok, hiszen a baloldal is ezekre az értékekre hivatkozik. Nem mintha ettől változna az FN ellenségének személye, a változás mégis fontos, mert az üzenet így már nem etnikai és születési alapon, automatikusan kirekesztő, hanem azt kérdezi a választótól, csatlakozol-e a köztársasági / francia értékekhez, vagy nem. Eközben az FN már a “muszlim vallású franciáknak” is nyíltan, deklaráltan beszél, programot kínál nekik: “lehet, hogy muszlimok vagytok, de mindenekelőtt franciák”, ami akkor is fontos, ha azoknak van igazuk, akik szerint ezzel az a cél, hogy csökkentsék a már meglévő külvárosi FN-szavazók lelkiismeretfurdalását és szégyenérzetét. Azonban ettől még tény, hogy az FN választásról választásra igyekszik egyre több területen, megyében, városban megvetni a lábát, és ezzel együtt új szavazói csoportokat megfogni.
Nem állítom ugyanakkor, hogy nincs kettős kommunikáció, hogy nincs “célcsoport szegmentálás”, hogy nincsenek értékrendbeli különbségek a párton belül – persze, hogy vannak, éppen úgy, ahogy minden más pártban, főleg néppártban, nagy pártban. Ezzel az FN ugyanúgy játszik, ahogy más pártok is játszanak. Az FN ismertebb figurái közül például a nagypapa vonalához közelebb álló Marion-Maréchal Le Pen feladata, hogy a fundamentalista katolikusokat kiszolgálja és a inkább keresztény gyökerekre hivatkozzon.
Egy szó, mint száz, az FN szépen lassan, lépésről lépésre építkezik és töri át a falakat. Ez egy tudatos, alaposan kitervelt, egyről a kettőre lépegetve végrehajtott stratégia, egy folyamat, melynek végső célja az elnökség megszerzése. Nem árt persze a Zeitgeist, meg a migrációs válság, illetve Hollande egyelőre kudarcos kormányzása sem, de az egyértelmű felfele mutató fejlődést egyedi okokkal nem magyarázhatjuk, legfeljebb csak részben. Inkább rendszerszintű, strukturális magyarázatokat kell keresnünk az FN előretörésére. Megfelelő diagnosztika nélkül nincs megfelelő gyógyír sem.
A párt stratégiai építkezése mellett a munkanélküliség, a gazdaság állapota, az ipar lépülése, a bevándorlás és az integráció problémái mind-mind ott tornyosulnak a háttérben. Ezek ellen pedig csak egy orvosság van, és az nem a kommunikáció, nem a démonizálás és nem is a másokra mutogatás, hanem az eredményeket felmutató, sikeres kormányzás.
Nem felejtettél el valamit? Iratkozz fel az oldalsávban a Francia Politika-blog hírlevelére, fűzd be az RSS-hírfolyamot az olvasódba és lájkolj a Facebookon is, hogy ne maradj le az újdonságokról!