A Nemzeti Front nem vezethet régiót – ez egyrészt jó hír a republikánusoknak és a szocialistáknak, akik látható megkönnyebbüléssel nyugtázták a regionális választás második fordulójának eredményeit. Csakhogy ezzel Sarkozy-ék és Hollande-ék is csak rövid távon nyertek, hosszú távon lehet, hogy kézből etetik a szélsőjobbot. Marine Le Pen ugyanis így is, úgy is nagyon elégedett lehet az eredményével.
Az FN ugyanis csak a bevett pártok a “régi elitek” összefogásának köszönheti, hogy nem nyert régiót, márpedig évtizedek óta azzal érvel, hogy csak ezek az elitek állnak szemben a párttal, meg a mögöttük álló elégedetlen emberekkel.
Tipikus populista üzenet ez, s bizony az olyan összefogások, mint amely most megakadályozta az FN régiógyőzelmét, akarva-akaratlanul is táplálják a tüzet. Nicolas Sarkozy, aki a nagy vesztese ennek a választásnak, ezért is nem fogadta el formálisan a szocialisták támogatását, hogy legyen egy kis elméleti egérút számára, hogy mondhassa: ő nem akarta, ő egyedül akart indulni, csak a szocialisták szabadították rá a republikánus listákra a balos szavazókat…
Marine Le Pen máris ebben az ők-mi keretben kezdte értelmezni, hogy miről szól majd a 2017-es elnökválasztás, hogy a globalizációpárti elit (Hollande, Sarkozy stb.) áll majd szemben a “patriótákkal” (az FN-nel), és új kétpártiság alakul, mert ugye a többiek egy párt, csak kettőnek látszanak… egyébként Le Pen nem véletlenül mondja ezt, igyekszik átfordítani a hagyományos jobb-bal törésvonalat arra, amit ki is mond, a lokális-globális törésvonalra (és ez a törekvése nem teljesen esélytelen, a kérdés később megér tőlem egy külön cikket itt a blogon).
Az FN-nél most úgy számolják, hogy a regionális tanácsnokaik száma megháromszorozódott az idei regionális választás alkalmával, bár a reggeli számok nyilván pontosabbak lesznek, mint a ma estiek.
Jól mondja Manuel Valls miniszterelnök, tényleg senkinek nincs oka ünneplésre, az egyetlen, aki itt semmit nem veszíthetett, csak nyerhetett, az a szélsőjobb. És Marine Le Pen meg is nyerte, amit megnyerhetett.
Az FN további előretörése ellen ez a típusú republikánus összeállás nem lesz mindig elég, mert amennyire megállítja az FN-t, éppen annyira táplálja is. Más, több, eredményorientáltabb politikát kell felmutatni, Hollande-éknak is, és Sarkozy-éknak is, különben a nagy pártok tálcán nyújtják át Marine Le Pennek az Élysée kulcsait, ha nem 2017-ben, akkor 2022-ben vagy 2025-ben, és ő ráér, hiszen őt aztán tényleg semmi nem köti és nem sürgeti egy autoriter vezetői eszmét megjelenítő párt élén.
De erről a stratégiai kihívásról a Mikor lesz Le Pen francia elnök? és a Marine Le Pen előretörése nem baleset című cikkekben már szóltam.
Nem felejtettél el valamit? Iratkozz fel az oldalsávban a Francia Politika-blog hírlevelére, fűzd be az RSS-hírfolyamot az olvasódba és lájkolj a Facebookon is, hogy ne maradj le az újdonságokról!