Néhány nappal ezelőtt azt írtam, hogy a rossz kormányzás és a Hollande-féle politikai önsorsrontás ellen nincs orvosság. Ám Hollande-nak van még egy nagy problémája (hogy tudniillik nincs igazi elnöki autoritása) – nos, ennek a problémának a rendezésére lehet, hogy most talált egy virtigli gaulle-ista trükköt. Az eszköz: a francia állampolgárság megvonása a kettős állampolgár terroristáktól.
De kezdjük az elején: az állampolgárság problémája
A Charlie Hebdo és a november 13-i merényletek után is ott állt az egyértelmű probléma: az elkövetők és a radikális iszlamisták egy jelentős része európai állampolgársággal, esetünkben francia állampolgársággal rendelkezik, miközben láthatóan nem fogadja el, sőt, elpusztítandónak tartja az európai és francia értékrendet. Vagyis kiutasítani nem lehet, börtönbe küldeni meg köztudottan nem annyira érdemes, mert az is egy terroristaképző.
Magam is sokszor jeleztem elemzéseimben, hogy a francia hagyományok szerint az állampolgársággal bíró személy franciának számít, formálisan akkor is, ha elutasítja az európai és francia értékeket. Vagyis itt a filozófiai-politikai hagyományok a terrorizmus és a radikalizmus révén ütköznek a valósággal, a franciák pedig azon agyalnak, hogy mit kezdjenek azokkal a született franciákkal, akik a társadalmi szerződést egyoldalúan felrúgják és polgártársaik ellen fordulnak (a francia állampolgárságot utóbb felvevőktől eddig is meg lehetett vonni az állampolgárságot, ha választott hazájuk ellen fordultak).
Hollande javaslata
Hollande elnök a november 13-i merénylet utáni kongresszusi ülésen radikális, eddig csak a jobboldal által képviselt javaslatot tett az asztalra: lehessen állampolgárságot megvonni olyan (elítélt) terroristától is, aki franciának született, és később vette fel egy másik állam állampolgárságát.
Ehhez azonban alkotmánymódosításra van szükség, vagyis a Kongresszusban (a Szenátus és a Nemzetgyűlés közös ülésén) össze kell tudni kanalazni a szavazatok 3/5 részét. A köztársasági elnök felvetése hatalmas vitát váltott ki első körben a baloldal baloldalán, aztán a kormányzó PS-en belül és némi bizonytalanságot hozott a jobboldalon: a republikánusok elvben egyetértenek, de vajon a gyakorlatban támogathatják-e az elnök alkotmánymódosítási csomagját?
A heves karácsonyi vita néhány kellemetlen pillanatot is tartogatott, például a baloldali ikonnak számító Christiane Taubira igazságügyi-miniszter számára, aki bejelentette az (általa nem támogatott) intézkedés elhagyását, hogy aztán szembesüljön vele, hogy marad, és neki kell a Parlament előtt megvédenie…
Bár sokan azt hiszik, hogy Hollande kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha nem lesz meg a szükséges többség, szerintem Hollande ebből nem jöhet ki rosszul – már ha valahol mélyen megtalálja magában a De Gaulle tábornokot, és előadja a szükséges gaulle-ista manírokat.
Mondom, miről van szó
A legfontosabb háttérinformáció, hogy a javasolt intézkedéssel a megkérdezettek 94%-a egyetért, vagyis Hollande mögött áll a közvélemény egésze.
Nézzük a forgatókönyveket:
- Hollande megkapja a szükséges támogatást, és elmondhatja, hogy szimbolikus győzelmet aratott (azt egyébként a kormány is elismeri, hogy az intézkedés nem érdemi, hanem szimbolikus, a társadalmi szerződésnek a terrorista oldaláról való felbontását szentesítő jelkép – itt jegyzem meg, hogy a vita pont arról szól, hogy mennyiben felel meg a republikánus hagyományoknak ez az intézkedés, van, aki szerint Vichy legrosszabb hagyományait idézi, és van, aki szerint viszont a republikanizmus jogokból és kötelességekből áll, ezért elfogadható az állampolgárság megvonása, ha ezzel nem lesz valaki hontalan).
- Ha az elnök nem kapja meg a támogatást, amire van esély a hezitáló jobboldal és a belvitába süllyedő baloldalt látva, akkor beállhat a nagy gaulle-ista pózba, és előadhatja, hogy ő meg a nép itt állnak egy nagy egységként, de hát a csúnya pártok nem értik, mi a nemzet érdeke. (A hivatalos álláspont persze az, hogy meglesz a többség.)
Ez 2017-re természetesen kevés, de…
… de a franciák öntudatlanul is imádják a gaulle-ista manírokat, a vezető és a nép együtt lélegzésének a hangoztatását, pártellenességgel meg ugye mindig mindenhol sokat lehet nyerni, főleg, ha az elnöki szerep arra van kitalálva, hogy pártellenes és pártok felett álló legyen.
Nem tudom, hogy Hollande él-e majd a lehetőséggel, de annyira magas a labda, hogy ha nem csapja le, akkor meg is érdemli, hogy elveszítse 2017-et.
Aki meg attól tart, hogy emiatt megromolhat a Szocialista Párttal az elnök viszonya, az elfelejti: egyrészt a párt és a kormány sosem ugyanaz és a kettős kommunikáció, a vita akár szervezett és tudatos is lehet, másrészt a baloldal egyetlen esélyét, hogy 2017 után is a hatalom közelében maradhasson, úgy hívják, hogy François Hollande. Szerintem azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy baloldal baloldala nem tudja még csak megszorongatni sem 2017-ben Hollande-ot, ezért előbb-utóbb be kell állniuk a sorba.
Nem felejtettél el valamit? Iratkozz fel az oldalsávban a Francia Politika-blog hírlevelére, fűzd be az RSS-hírfolyamot az olvasódba és lájkolj a Facebookon is, hogy ne maradj le az újdonságokról!