Kedves Naplóm! Egy közvélemény-kutatás szerint ha most vasárnap lennének az előválasztások, Alain Juppé lenne republikánusok elnökjelöltje. Pocsék hét jön. Már előre rettegek. Tuti meg fogják kérdezni, mit gondolok erről. Majd ködösítek megint, hogy messze van még, mérlegelem, hogy indulok-e. Ha! De azért Neked, kedves Naplóm, elmondom az őszintét.
Azt hittem, egyszer már sikerült leszámolni ezzel az idegesítő Juppével. Ha valakit elítélnek korrupcióért, akkor az ítéletnek véget kellene vetnie a politikai karrierjének, nem? Oké, oké, nekem is vannak folyamatban lévő ügyeim, de könyörgöm, Juppének már jogerős papírja van róla, hogy korrupt, hogy együtt lopott az öreg Chirac-kal! Komolyan, ez kell a franciáknak? Ez a reform, ez a jövő, ez a jobboldal? Egy 70 körüli bűnbánó öregúr a chirac-i múltból?
(És ezek miatt a népek miatt kellett nekem kijönnöm a kényelmes pihenésből, mikor végre a megérdemelt életszínvonalon élhettem Carla pénzéből!)
Sóhaj. Kezdem érteni, hogy érezhette magát Valéry Giscard d’Estaing 1995-ben, amikor egyre világosabbá vált, hogy a liberálisok Édouard Balladurbe szerelmesek, és nem belé. Amikor megérezte, hogy nem lesz még egyszer elnök. Emlékszem hogy volt ez, mert ott voltam Balladur kampányában. Meg Chirac kampányában is, csak a biztonság kedvéért.
Egyre jobban tartok attól, hogy úgy járok, mint Giscard. Azt mondják, nem játszottam jól az elnöki szerepet. Állítólag a személyiségem miatt van most nehéz dolgom. Tudod, a drága nyaralások, a luxuséletmód, a válásom, meg az új feleségem mutogatása, a Fouquet’s-ben tartott ünneplés, a saját fizetésem megemelése, a “takarodj, szerencsétlen idióta!”, az állandó médiapattogás és hasonlók miatt…
Félek, mert Giscard is fiatalon kezdte, aztán az arisztokratikus, a franciáktól távol álló stílusába bukott bele. Meg a Bocassa-gyémántokba. Ja, és megnyitotta az utat a machiavellista, gátlástalan Mitterrand-nak, aki nem átallotta felhúzni a Nemzeti Frontot, magáncélokra használni a szolgálatokat és beleülni a Tábornok rendszerébe, amit előtte évekig szidott… Na, ezt nem is mondom tovább, mert még idegállapotba kerülök ezen a szép tavaszi reggelen.
Azt hiszem, új kabinet- és stábszabályt hozok holnap. Mostantól 2017 áprilisáig nem lehet kiejteni a Giscard nevet a közelemben. Rossz a karmája. És ha már itt tartok, letiltom a Mitterrand-t is, mert attól meg ideges leszek.
Á, mégsem. Még megírná valamelyik bulvárlap, és ugye a bulvár, az most rossz nekem. Elnökibbnek kell lennem. Az első megválasztásom előtt csináltam már 30 évig ezt a színjátékot, talán újabb 6-12 hónapig ismét menni fog.
Kedves Naplóm, most mennem kell. Carla meg a gyerek már vár rám. Ha meg tudjuk oldani, hogy a sajtó ne vegye észre, talán elmegyünk étterembe – azt mondják, van egy nagyon jó Michelin-csillagos hely a Champs-Élysée mögött. Fel akarom fedezni. Elvégre megérdemlem a legjobbat.
Nem felejtettél el valamit? Iratkozz fel az oldalsávban a Francia Politika-blog hírlevelére, fűzd be az RSS-hírfolyamot az olvasódba és lájkolj a Facebookon is, hogy ne maradj le az újdonságokról!