Nagyon érdekes félmondatot eresztett el Philippe Martinez, a radikális CGT szakszervezet vezetője egy hétfő esti televíziós vitában. Konkrétan azt mondta, hogy a szakszervezete már nem ragaszkodik a munka törvénykönyve módosításának azonnali visszavonásához, hanem feltétel nélkül hajlandó visszaülni a tárgyalóasztalhoz.
Ez új és fontos fejlemény.
A napokban több helyen is elmondtam, hogy szerintem a radikális szakszervezeti mozgalom árt magának az országot megbénító tiltakozással (és esetenként a hőbörgéssel), hiszen lehetővé teszi, hogy a kormány megossza az elégedetlenkedőket (az emberek ugyanis elégedetlenek a munka törvénykönyve módosításával, de a zavargókat is hazaküldenék már).
A keddi Népszabadságnak pedig egyenesen úgy fogalmaztam, hogy Hollande elnöknek most nem lehet más a taktikája, mint a “minél rosszabb, annál jobb”: vagyis arra játszhat, hogy a hőzöngőket tényleg a békés focimeccs-nézésre vágyó nép küldje haza, és ne neki kelljen megtennie karhatalmi eszközökkel. (Az oldalam In the media menüpontjában mindegyik elemzést-nyilatkozatot feltöltöttem, linkekkel.)
Viszont azon elgondolkoztam, hogy vajon a CGT puhulása már annak a részleges beismerése lehet-e, hogy a radikális tiltakozással, hőbörgéssel és merevséggel csak maguknak ártanak és a kormánynak, no meg a mérsékelt szakszervezeteknek segítenek?
Még nem tudom. De érdemes lesz figyelni, hogy alakul ez a “feltétel nélküli” tárgyalás, és mire jutnak a felek.
(A kép forrása: http://cgt-tefp.fr.)