Egy vallomással tartozom. Amikor az EB előtt több sajtóorgánum megkérdezett, hogy tökéletes biztonság lesz-e Franciaországban, és határozottan azt válaszoltam, hogy nem, tartottam egy kis önvizsgálatot. Elvégre aki a nyilvánosságban megszólal, felelősséggel bír. Legmélyebb szakmai meggyőződésem volt persze, hogy nincs 100%-os biztonság, de nem voltam benne biztos, hogy hol lépem át a határt a riogatás és a tényszerű elemzés között. Ma már úgy gondolom, túl nagylelkű voltam a hétvégén lebőgött francia szervezőkkel.
Az EB előtt meg voltam győződve arról, hogy a stadionok biztonságát semmi nem veszélyezteti, elvégre folyamatosan értesültünk arról, hogy micsoda készültség, többszörös átvizsgálás várja a szurkolókat a létesítményekben. Az EB előtti biztonsági tájékoztatókampány is egészen jól sikerült. Kicsit aggódtam a szurkolói zónák (a fan zone-ok) miatt, de tudtam, hogy azoknál is komoly készültség lesz, ergo kalasnyikovval oda sem megy be senki. Úgy véltem, hogy ha valahol, akkor kocsmákban lehet balhé, mert ott nincs arra kapacitás, hogy minden csapos mellé rendőrt állítson a francia állam (nem véletlenül tiltották be az utcai-kocsmai meccsnézést, bár kémeim azt jelentik, hogy ezt a tiltást nem mindenhol tartják).
Erre most kiderül, hogy a francia állam (és vele karöltve az UEFA) annyira nincs a helyzet magaslatán, hogy a futballhuliganizmussal sem tud megbirkózni, sőt, alapvető biztonsági feladatokat nem lát el: lásd szurkolók szétválasztása a stadionokban. Megértem, hogy nagyon fáradt és feszült a rendőrség, hiszen hónapok óta kergetik a randalírozó radikális balosokat az utcákon, de ami a hétvégén történt, akkor is elfogadhatatlan.
Talán túl fiatal vagyok ahhoz, hogy nemzetközi focitornán emlékezzek ilyen komoly szervezési-biztonsági problémákra (az 1994-es az első VB, amire emlékszem, arra is csak azért, mert éppen Rómában voltunk, amikor a Puhl vezette döntő után kitört a nemzeti gyász az olasz főváros utcáin). Nem vagyok nagy fociszakértő, csak EB- és VB-néző műértő, de a fejemben az élt, hogy az 1989-es Hillsborough-tragédia, no meg a nemzetközi terrorizmus 2000-es évekbeli éledése óta ilyen stadionban, különösen komoly nemzetközi meccsen nincs, nem lehet (ha valaki ért a dologhoz részletesebben, persze szívesen veszem a kommenteket, javításokat, kiegészítéseket).
Mindenesetre a jelenlegi politikai-biztonsági környezetben feltétlenül elképesztő, ami az angol-orosz meccs után történt, s még elképesztőbb, hogy éles petárdák robbanhattak a meccsek alatt – bent, a stadionokban.
Ha be lehetett slisszolni petárdákkal és egyéb tiltott tárgyakkal, mit lehet még bevinni a lelátókra? Kiket bátoríthat fel a káosz?
Önvizsgálatom legújabb állomásán tehát arra jutottam, nem volt riogatás azt mondani, hogy nincs 100%-os biztonság, mert tényleg nincs, sőt, nagyon finom és nagylelkű voltam a francia szervezőkkel. A kockázatok ugyanis olyan helyeken jöttek ki, ahol valószínűleg élő ember nem számított rá.
A hétvége után remélhetőleg az UEFA és a franciák is húznak még egyet a biztonsági nadrágszíjon (nemcsak az alkohol-tilalommal). Magyaráznom nem kell, ez miért szükséges. Egyebekben úgy vagyok vele, hogy mindenki legyen csak nyugodtan vallásos. Az ima segít, ha más nem.
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvassák ők is (alább a gombok 🙂 )!