Párizs városa közleményt adott ki arról, hogy nem örül az Amazon kereskedőcég Prime Now nevű szolgáltatásának, amely a napokban mutatkozott be a francia fővárosban. A városvezetés úgy véli, könnyen tisztességtelen versenyt folytathat az amerikai patás ördög óriás, ha a törvényhozó nem lép közbe egy jó kis Amazon-ellenes törvénnyel.
Ezzel amúgy Anne Hidalgo főpolgármester és csapata nagy szívességet tett a cégnek, ahogy végignéztem a Google-találatokat, igazán szép reklámot sikerült csinálni a sajtóban ennek a szolgáltatásnak, amely azt ígéri, hogy Párizsban és környékén – egy 18. kerületi raktárbázisról indulva – ingyen, vagy 5,90 euróért egy-két órán belül, vagyis gyakorlatilag azonnal házhoz szállítja a rendeléseket az Amazon Premium előfizetőknek (utóbbi szolgáltatás 49 eurót kóstál évente). A cég 70 új embert vett fel, és külső szállítókat is megbízott az induláskor. Ennek akkor most örülni kellene, nem?
Valóban, van, ahol örülni szoktak annak, ha mondjuk magas munkanélküliség mellett 100 ember munkát kap és bejön a városba egy innovatív vállalkozás. Úgy okoskodnak, hogy remek, örülünk, hogy a felhasználók örülnek, és értjük, hogy ez mivel jár, az esetleges negatív hatásokat a jóléti államon keresztül kezeljük.
Párizsban viszont azon agyalnak, hogy ez az egész milyen rossz és mennyire ki kellene csinálni.
A párizsi polgármester, Anne Hidalgo szerint ugyanis az új szolgáltatás megbontja a párizsi kereskedelmi egyensúlyt (komoly, így mondja, mintha az élet mozdulatlan egyensúly lenne…). Hidalgo polgármester a kisvállalkozásokért valló aggodalmát odáig vitte, hogy alig burkolt fenyegetést is megfogalmazott, amikor azt ígérte, hogy ellentmondást nem tűrően fogják a vonatkozó szabályokat számon kérni az Amazonon (lefordítom magyarra: annyira jó szolgáltatás, hogy nagyon jó, ezért ígérjük, ütjük-vágjuk). Hidalgo továbbá kezdeményezi, hogy legyen valami törvény, amivel az ehhez hasonló túl jó szolgáltatásokat ki lehet túrni a kiskereskedők érdekében, a fogyasztók ellenében.
Az Amazon nem először találkozik a francia baloldal kicsinálós lelkesedésével: az Amazonra szabva pár éve külön törvényt fogadtak el arról, hogy tilos az ingyen könyves házhoz szállítás. Igaz, azt a támadást az Amazon egy nagyon megterhelő 1 centes szállítási díjjal verte vissza.
Most is előkerültek a szokásos varázsszavak. A polgármester egyik helyettese szerint az Amazon online szolgáltatása egyenesen tisztességtelen versenyt (concurrence déloyale) támaszt, mert az e-kereskedelemre nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a fizikailag működő kiskereskedőkre. Ez politikai hívószó és semmi más, bíróság előtt természetesen nem állna meg, a tisztességtelen verseny fogalmához ugyanis olyan cselekmények kötődnek a joggyakorlatban, mint amikor egy cég önmagát a versenytársnak adja ki, elzárja a hirdetési csatornákat a másik elől, módszeresen elszipkázza a másik cég munkavállalóit stb. Amúgy a tisztességtelen verseny a francia baloldal egyik kedvenc varázsszava. (Cinizmus kezdete) minden tisztességtelen verseny, ami versenyképessége vagy üzleti modellje okán nagy sikerre számíthat (cinizmus vége).
Csak míg bizonyos esetekben a kritika részben vagy egészben megáll (például az Uber esetében az alap üzleti modell véleményem szerint is az adócsalás melegágya, hiszen nálunk is csak hatósági nyomásra követelte meg legalább az adószámot a sofőrjeitől), addig ebben az esetben adócsalásról vagy más rosszhiszeműségről szó sincs. Illetve lehet szó ilyenekről, de nem úgy, ahogy az Uber esetében, meg nem úgy, ahogy azt a derék párizsi baloldal gondolja. Az amerikai cég nem a patás ördög, de etikailag nem is makulátlan. Az Amazon ugyanis azok között a nagy cégek között van, amelyek profitálhattak a luxemburgi kormány adózási engedékenységéből és nagylelkűségéből, ami természetesen probléma, hiszen a luxemburgi adóparadicsom adóbevételeket von el más tagállamoktól Luxemburg javára. De ez a problémának már egy másik, uniós szintje, és nyilván nem önkormányzati és nemzeti szinten kell megoldani.
Nagy tanulsága ennek a történetnek nincsen, mert még nem látjuk a végét. Ugyanakkor három dolog biztos. Először is az internet tényleg átrajzol minden szektort, a kereskedelmit is, és a politika láthatóan lassabban képes szellemi innovációra, új megoldások keresésére (mármint a “tiltsuk be!”, “adóztassuk szét!” kiáltásokon túl), mint maga a gazdaság. A fogyasztó viszont kényelmes, előbb hozatja a dolgokat házhoz, mint sétál és cipekedik. Ez időt, energiát, pénzt spórol neki, hülye lenne nem élni a lehetőséggel. Aki ezt a kényelmet ügyesebben szolgálja ki a piacon, az nyer. Másodszor, a jóléti államnak nem az lenne a dolga, hogy mozdulatlanságot és merevséget teremtsen, hanem éppen az, hogy tompítsa a dinamikus változás hatásait, segítse a versenyben alulmaradókat, hogy felálljanak, rendelkezzenek is elég tudással a felálláshoz, egészségesek maradjanak, s ne akadályozza őket semmi az újrakezdésben. Erről írtam már máshol, nem akarom ismételni magam. Harmadszor, és talán ez a legfontosabb, hiába van az embernek jó szolgáltatása, a politikai kockázat, vagyis a személyre szabott törvényhozás, a politikai kicsinálás veszélye sosem nulla. Még egy úgymond “rendes demokráciában”, Franciaországban sem.
P.S. 1: Önvallomás, hogy világos legyen, ebben az ügyben nem vagyok elfogulatlan: ha az Amazon gyorsabban és olcsóbban hozza a cuccot, mint a sarki boltos (aki visszakézből még az is kiírja, hogy 5 euró alatt nem fogad el tőlem bankkártyát, azaz “kedves vásárló, nem te vagy az első, hanem én, a kereskedő”), akkor én is az Amazonhoz megyek vásárolni.
P.S. 2: a kép forrása a freedigitalphotos.net oldal, alkotója pedig hyena reality.
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok 🙂 )!
