A napokban – örömmel vettem tudomásul – fellángolt a vita arról, hogy kell-e nekünk euró, és mikor. Több konferencián is szó esett erről az elmúlt napokban.
A magam részéről üdvözlöm ezt a vitát, bár meggyőződésem, hogy az áprilisi magyar választásig igazán mélyen nem fogunk belemenni ebbe a kérdésbe. Legkésőbb utána viszont bele kell!
Szerencsére (?) Emmanuel Macron reformlendülete a német választás eredménye okán európai szinten lelassult, így Magyarország – és a hozzá hasonló helyzetben lévő államok – nyertek némi időt a számolgatásra.
Izgalommal várom, hogy a választás után mire jutunk. Nekem úgy tűnik, jelenleg a magyar jobboldal kicsit tolná a csatlakozást közgazdasági, versenyképességi okokból, a baloldal pedig politikai okokból minél előbb siettetné. A kérdés, hogy előáll-e egy olyan helyzet, amikor a gazdasági vagy a politikai nyomás akkora lesz, hogy megszűnik a mozgástér…
A közgazdasági elemzők álláspontja árnyalt a csatlakozás ügyében, ahogy az egy most pénteki konferencián is kiderült. Szólnak érvek a kivárás, a későbbi csatlakozás, és a gyors csatlakozás mellett is.
Személy szerint a Szabadság és Reform Intézet konferenciáján beszéltem arról, hogy miért az euró a fő kérdés a V4-ek számára, milyen előnye és kockázatai vannak a csatlakozásnak.
Szerintem amit mondtam, az jó vitaalapnak – úgyhogy vitatkozzunk! 🙂
Íme az előadásom felvétele, melyben az Emmanuel Macron-féle Európa helyzetéről, benne a V4-ek mozgásteréről beszéltem:
