Van egy érdekes téma, ami időnként bekerül a nyilvánosságba, aztán ugyanezzel a lendülettel el is tűnik. Pedig érdemes figyelni, mi lesz vele, mert egészen elképesztő a sztori. Felmerült ugyanis, hogy egy francia-svájci cég profitérdekei biztosítása céljából finanszírozta az ISIS-t, és most azt kérdezi a sajtó: tudott-e minderről az akkor hivatalban lévő francia kormányzat?
Egy Sherpa nevű civil szervezet még 2016 novemberében tett feljelentést, azzal vádolva a(z azóta egyesült) francia-svájci LafargeHolcim céget, hogy a Lafarge szíriai leányvállalatán és közvetítőkön keresztül finanszírozta az ISIS tevékenységét 2013-2014-ben. A finanszírozás célja az volt, hogy a cég jalabiyai – Rakkától nem messze található – üzeme tovább működhessen. Az üzemet az ISIS 2014-ben végül elfoglalta, de addigra a legtöbb francia cég már évek óta (!) nem tartózkodott az országban.
Az ISIS és előtte más terrorszervezetek az átjárást vámolták meg a cementgyárban dolgozó munkavállalók és az oda járó kereskedők esetében. A Lafarge Cement Syria sajtóhírek szerint havi 80-100 ezer dollárt adott különböző fegyveres csoportoknak, köztük az Iszlám Államnak. A cég elismeri, hogy közvetítőkön keresztül fizetett fegyveres csoportoknak. A Le Monde szerint a cég szíriai munkásai effektíve fizikai veszélyben voltak.
A cégcsoport elleni nyomozást 2017 júniusában megindították – amikor mindenki a nemzetgyűlési választásra és annak következményeire figyelt. Így nem csoda, hogy akkor nem ez volt a vezető hír.
Ami viszont a nyomozás tényénél politikailag sokkal kellemetlenebb, az az, hogy most akár a kormányzatot is elérheti az ügy. Névtelen források szerint ugyanis a francia Külügyminisztérium tudta, hogy mi történik Szíriában a Lafarge-gal, csak nem foglalkozott vele (bár állítólag van arról dokumentum, hogy a Lafarge írásban tagadta a fizetések tényét a külügynek). Zavarosak a nyilatkozatok, hogy a külügy bátorította a Szíriában maradásra a céget, vagy éppen ellenkezőleg, figyelmeztette a veszélyekre.
A Sherpa ezért most azt kéri, hogy hallgassák ki a két érintett nagykövetet, valamint Laurent Fabius egykori külügyminisztert (az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökét) is, hogy kiderüljön, pontosan miről tudott a kormányzat és miről nem. Vagyis a civilek arra kíváncsiak, ha jól értem, hogy az említett személyek lehettek-e felbujtók vagy bűntársak az ügyben.
A terrorizmussal harcoló francia állam számára hatalmas a tét.
Az politikailag és kommunikációs szempontból is kezelhető, ha egy francia cég hülye és erkölcstelen, ha a profitérdeket az emberi életek elé helyezi. Ezt a helyzetet bármelyik ovit kijárt politikus tudja kezelni, főleg egy olyan országban, ahol az emberek ragaszkodnak az államhoz. Ehhez a forgatókönyvhöz persze az kell, hogy az állam és a kormányzat ne legyen érintett…
Viszont nehezen kezelhető dolog lenne mind politikailag, mind kommunikációs szempontból, ha kiderülne: a francia állam csendben támogatja, hogy francia cégek terroristákkal üzleteljenek, miközben ugyanezek a terroristák ugyanennek az államnak a legádázabb ellenségei. (És akkor arról ne is beszéljünk, mekkora csapás lehetne ez a kapitalizmus megregulázásáról, meg a francia vállalatok világméretű, az egész glóbuszra kiterjedő felelősségéről szónokoló és törvényt elfogadó szocialisták számára, akiknek a kormányzása alatt történt az eset.)
Marine Le Penék persze próbálnak vizsgálóbizottságot létre hozatni, de nagyon meglepne, ha létre is jönne. Míg a magánemberi erkölcs, a választói elvárás és egyesek politikai önérdeke is hangos és nyílt nyomozást vár, a franciák számára oly fontos államrezon talán mást követel: hogy szépen mindenki kapja meg, ami jár neki. De azért a lehető legnagyobb csendben kapja meg, és ne kezdődjön politikai disputa arról, hogy a háttérben hogy kezeli ezeket a helyzeteket a francia állam. Mert ugye annak van egy – szóban mindenki által elítélt! – hagyománya, ahogy Franciaország az efféle bizniszeit rendezi az afrikai kontinensen…
Lesz-e most változás ebben? Ez itt a tét.
