Hogy lehet ellenzéki miniszterelnöke Franciaországnak? Ezt a teljesen jogos olvasói kérdést kaptam, és most nyilvánosan is megírom a választ, mert a válasz meg nemcsak érdekes, hanem fontos is.
Elvégre, ha egy párt akkora többségben van, mint a Macron-féle En marche, az lenne a logikus, ha a saját soraiból választana kormányfőt, nem?
Nos, bizonyára, de Franciaországban a kormány fejét nem úgy választják, mint Magyarországon. Ugye nálunk a parlament megválasztja a miniszterelnököt, vagyis a képviselőknek van formális beleszólása a dologba, de Franciaországban a miniszterelnököt az államfő, esetünkben Emmanuel Macron nevezi ki. Az elnök pedig azt nevez ki, kis túlzással, akit akar – s noha a miniszterelnököt kormányával együtt elvben megbuktathatná a parlamenti többség, erre egyetlen egyszer került sor 1958 óta (1962-ben, mire De Gaulle fel is oszlatta a Nemzetgyűlést, hogy mindenki tudja, hol a helye…).
Előfordult korábban, hogy egy-egy elnök elvesztette a parlamenti többségét (1986-1988, 1993-1995, 1997-2002), ilyenkor persze muszáj volt ellenzéki miniszterelnököt kineveznie, hiszen a parlament is ellenzéki volt.
De most nem ez a helyzet. Az elnöknek többsége van, mégis ellenzéki kormányfőt nevezett ki a republikánusok soraiból.
Először is látnunk kell, hogy az ellenzéki republikánusok két részre szakadtak: egy részük támogatja Macront. Többnyire őket zárták mostanában ki…
Másodszor, Macron tudatosan “darálja” az ellenzéket. Mondom, hogyan.
Távoli hasonlat, de beszédes. A francia helyzet most olyan, mintha Orbán Viktor lenne a köztársasági elnök, és a támogatása miatt szakadna a Jobbik, vagyis az egyik része támogatná Orbánt, a másik nem.Cserébe Orbán kinevezne egy jobbikos miniszterelnököt, akit persze az Orbánt nem támogató Jobbik-rész kizárna. Eközben Orbánnak lennének MSZP-s miniszterei is! Kicsit jobbról, kicsit balról… és a pártrendszer kontrollja az elnöké.
Hát így. Ez a Macron-játék lényege.
(Kiemelt kép: Edouard Philippe hivatalos portréja)
