Most, hogy Emmanuel Macron népszerűsége otthon ismét nő, érdekes jelenség csíráit figyelem: eddig a magyar jobboldali sajtóban lehetett barátságtalan és kritikai hangvételű cikkeket olvasni Macronról, de most ezek megjelentek a magyar baloldali és liberális sajtóban is.
Nem tudom, hogy trendfordulóval állunk-e szemben, de a jelenség mindenképpen figyelemre méltó. Két cikk is megjelent gyors egymásutánban.
Először a radikális baloldali merce.hu portálon lehetett arról olvasni, hogy Emmanuel Macron és Franciaország migrációs politikája mennyire szigorú. A cikk annyiban téved, hogy “egy javarészt jobboldali politikusokból verbuvált kormány” tevékenységének tulajdonítja a szigort, mondván, ez a kormány “nem fogadja tárt karokkal a menekülteket, és nem próbálja integrálni a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező, leegyszerűsítve „illegálisnak” nevezett külföldieket”. Valójában már Hollande elnök időszakában sem beszélhetünk semmiféle tárt karokról.
De a lényeg, hogy megtörtént a felismerés, amelyről én már hónapok, lassan évek óta beszélek: lehet, hogy Franciaország “az emberi jogok hazája” (ugye ez a közhely elég gyakran használt), de ettől meg a migrációs politikája lehet szigorú, és kimondatlanul is lehet nagyon közel a magyar migrációs politikához. Ez valamiért a magyar nyilvánosságban eddig még nem jött át. Lehet, hogy a baloldaliak által jobboldalinak tartott Macron kapcsán megtörtént ez az áttörés?
Ezzel párhuzamosan a Vasárnapi Hírekben olvasható a következő felütéssel egy igen érdekes cikk: “Emmanuel Macron francia elnökben és Orbán Viktor magyar kormányfőben minden látszat ellenére sok a közös. Eszközként használják Európát saját belpolitikai csatáikban. Hiába mutatja magát Macron Európa első számú megmentőjének, Orbán pedig a nemzeti szuverenitás lovagjának. Mindketten a hazai népszerűséget hajszolják, tekintet nélkül arra, mennyi kárt okoznak ezzel.”
Barátságos hangvételűnek ezt a cikket sem nevezném, sőt… Ha arra gondolok, hogy egyesekben voltak várakozások azzal kapcsolatban, hogy Macron majd hogy segít a magyar ellenzéknek, meg hogy lép fel Orbán Viktor ellen, ez egy elég barátságtalan és már semmiféle várakozást nem mutató cikk (nem tudom, hogy a kiábrándulásban, ha van kiábrándulás, mekkora szerepe van annak, hogy Macron a lengyel kormányra fókuszálja támadásait, a magyar kormányt inkább tárgyalópartnernek tekinti. Személy szerint mindig is azt gondoltam, hogy számos ilyen kimondott vagy ki nem mondott elvárás és reménykedés tökéletesen irreális Macronnal szemben, a magyar ellenzék gondjait ugyanis csak a magyar ellenzék oldhatja meg, itthon. Sőt, minden külső segítség végső soron Orbán Viktornak segítség, hiszen beleillik a Fidesz narratívájába. De ez most más kérdés.
Az említett barátságtalan hangvételű írás amúgy Macronék brüsszeli manővereiről szól és rendkívül kritikus tartalmilag és stílusában is: “Úgyhogy Macron jó emberei megkezdték áldásos tevékenységüket”, írja például a szerző, nem éppen az elemzői semlegesség jegyében.
Közben a magyar jobboldali sajtóban jelentősen, szinte nullára csökkent a Macron-ellenes cikkek száma, pedig nyáron az Origótól a 888.hu-ig attól volt hangos a jobboldali média, hogy Macron egy globalista, baloldali-liberális rettenet. Most mintha megfordult volna a kocka, mintha a magyar baloldali sajtó érezné úgy, hogy Macron egy nacionalista, jobboldali-liberális rettenet. De legalábbis semmiképpen sem, az minek remélték.
A centrizmus átka? Középen vagy, és igazából senki sem szeret (rosszabb esetben mindenki utál)? Vagy csak egyszerűen most tér vissza mindenki a realizmus és a valóság talajára, a magyar jobboldal rájön, hogy vannak közös pontjai Macronnal, a baloldal pedig ráébred, hogy nem Macron a messiás, aki majd minden problémát megold Európában és Magyarországon?
Nem tudom. De az egészen biztos, hogy nagyon, nagyon, nagyon fogom figyelni, hogy ki, mikor milyen hangvételű cikket ír a francia elnökről a közeljövőben.
(Kiemelt kép: pixabay.com)
