Soha nem felejtem el, amikor 2015. november 13-a után először tartottam a French politics című egyetemi órámat. Az egyik francia hallgatóm könnyek között mondta, hogy az egészben az a legszörnyűbb, hogy bárki áldozattá válhatott volna aznap éjjel Párizsban, és tudnivaló: lesz még ilyen támadás.
Azóta mindig ez a megrázó jelenet jut eszembe, amikor támadás történik Franciaországban. Mindig erre az Erasmus-hallgatóra gondolok, aki most minden bizonnyal valahol Franciaországban él és dolgozik, s aki talán ma reggel azzal a tudattal ébredt, hogy megint kiengedtek egy iszlamista őrültet a diliházból, aki megint megölt négy franciát.
Köztük egy hős csendőrt, aki szó szerint az életét adta egy másik túsz életéért. Remélem, hogy a francia állam nemcsak szép szavakkal, hanem hősnek kijáró temetéssel és Becsületrenddel is díjazza az áldozatát.
Attól tartok, a hallgatómnak igaza volt. Lesz még ilyen. Nem csak ő mondja ezt, a Hollande- és Macron-kormány is így tartja. A vallási fanatikusok listáján 2007 végén mintegy 12 000 embert tartottak nyilván (FSPRT –Fichier des signalements pour la prévention de la radicalisation à caractère terroriste). Ez a franciaországi muszlimok számához (kb. 6 millió fő) képest nem sok, sőt, töredék.
De a francia hatóságok erőforrásaihoz képest nem is kevés, főleg, hogy ezeknek a személyeknek a nagy része francia állampolgár. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem lehet mindegyik mellé rendőrt állítani, nemhogy 24/7 megfigyelni őket. Nincs annyi ember és pénz., nem áll rendelkezésre az a százezres tömeg, amely egy ilyen megfigyelési sorhoz kellene.
Sokszor, ha figyelik is az elkövetőt, nem ismerik fel a biztonsági elemzők, hogy mi készül. Főleg, ha ügyesen titkolják szándékaikat az iszlamisták… Ez az emberi hiba (?) is benne van a pakliban. A tegnapi elkövetőt is ismerték a szolgálatok, mivel nemcsak az államrendre veszélyes személyek listáján, hanem a potenciális terrorista vallási radikálisok FSPRT-listáján is szerepelt. És a megfigyelése során nem gondolták, hogy radikalizálódott, leálltak a követéssel.
Aztán hirtelen, mégis, az illető elindult autót rabolni, rendőrt ölni és túszokat ejteni. És nekem az jutott eszembe, hogy a “fenébe, már megint”. És arra a hallgatómra gondoltam.
