A francia politikáról mostanában nehéz elemzést írni. Egyetlen szereplő, az elnök kontrollálja a politikai színházat, ritka a váratlan téma, az ellenzéki pártok bénultak… ez a hét viszont mintha kicsit lendületesebben indulna.
Rögtön itt van a Nemzeti Front névváltoztatása. Amilyen amatőr volt, amikor bejelentették az új nevet (Rassemblement National), annyira profin sikerült levezényelni a hétvégén a pártszavazás eredményének a bejelentését és a tényleges váltást. Kész van a honlap, az új social media profilok – ennek persze így kell lennie, de hát alacsonyan vannak az ember elvárásai azután, hogy kiderült, a név foglalt, pereskednek érte stb.
Marine Le Pen a hétvégén a Grand Jury című műsorban is vendégeskedett, ezt meghallgattam, nekem úgy tűnik, hogy a szociálisan balos irányvonaltól nem kíván eltérni, akármekkora a párton belül liberális nyomás. Mindenesetre a következőkben is ezt fogom figyelni, mert ez az igazi nagy kérdés most az ex-FN háza táján (az új név a Nemzeti Gyűlés egyébként). No meg az, hogy a névváltoztatás hoz-e érezhető támogatás-növekedést, vagy nem.
Aztán egyre több a hír a jövő évi EP-választásokkal kapcsolatban is. Jelöltek és önjelöltek forognak a sajtóban. A legérdekesebb számomra most két dolog. Az egyik, hogy Nicolas Dupont-Aignan, aki ugye Le Pen miniszterelnök-jelöltje volt tavaly, a pártja nevében visszautasította a közös listára vonatkozó Marine Le Pentől érkező felkérést. A másik, hogy folyik az udvarlás a radikalizálódó – gyengén muzsikáló republikánusoknak, akik viszont június 30-án tárgyalnak először az EP-programról, s utána térnek rá a stratégiai kérdésekre, a listára.
Hogy ezek a jobboldali törekvések összeérnek-e, még nem tudjuk, de aktívan figyelem, mikor derül ki… a pártvezetés egyelőre elzárkózik, de bizonyos hangok a republikánusoknál is nyitottak lennének az összefogásra. Balról viszont a Macron-párt akarná magához kötni a republikánusokat bizonyos helyi választásokon, akik így két tűz közé kerülhetnek. Érdekes dilemma.
A harmadik ügy az Élysée főtitkárát érintő összeférhetetlenségi nyomozás, amelyet pár órája jelentettek be egy antikorrupciós szervezet feljelentése nyomán. Lehet, hogy nincs ügy, lehet, hogy van ügy, ezt sem tudjuk még. De az elnök legközelebbi munkatársáról, az ország de facto második, harmadik emberéről van itt szó, naná, hogy érdekes, ha támadják. És ez egy olyan ügy, amelyet nem Macronék kezdeményeztek, amelyet nem tudnak A-tól Z-ig kontrollálni. Ez azért visz egy kis izgalmat a dologba.
Az elmúlt egy évben nem sok ilyenben volt részünk, noha az ellenzék egy része, különösen a radikális baloldal és szakszervezetek igyekeztek.
Hátha mozdul valami, és lesz mit hosszabban elemezni!
(Kiemelt kép: pixabay.com)
[…] múlt héten lelkes voltam, reméltem, hogy hátha “történik valami” a francia politikában. És történt valami? Nos, ha úgy […]