A múlt héten lelkes voltam, reméltem, hogy hátha “történik valami” a francia politikában. És történt valami? Nos, ha úgy vesszük.
Azokban az ügyekben, amelyeket a múlt héten izgalmasnak találtam (az Élysée főtitkárával kapcsolatos nyomozás, az FN névváltása, az EP-ügyek felpörgése), valójában nem sok minden történt.
Volt egy házkutatás a gazdasági minisztériumban, de Alexis Kohler Élysée-főtitkár ügye nem rengette meg a francia politikát. Ennek azt hiszem, tudom az okát: nekem is fél órámba telt, mire megértettem, hogy az összeférhetetlenségi gyanú az anyja unokatestvére cégével kapcsolatban merült fel, és az is úgy, hogy talán, esetleg részt vehetett bizonyos döntésekben. Ha nekem fél óra kellett ehhez, el sem tudom képzelni, hogy az átlagpolgárnak mennyi idő volt szükséges…
Marine Le Penék aktívak voltak a héten, de elfoglalta előlük a színpadot a Republikánusok (LR) belső botránya: Laurent Wauquiez készíttetett egy szórólapot, melyre a “Hogy Franciaország Franciaország maradjon!” szlogen került (ami persze rímel a Fidesz szlogenjére, a kérdés, hogy ki honnan másolta az ötletét, hiszen az efféle átvétel szokásos gyakorlat a nemzetközi politikában).
A szórólapot a hétvégén szándékoztak teríteni, csakhogy a szórólap körüli vita izgalmasabb lett, mint maga politikai üzenet. A párt egyes képviselői ugyanis úgy látták, hogy a szlogen Le Penék egykori “Franciaország a franciáké!” szlogenjére hajaz, túl szélsőséges, kormánypárthoz méltatlan stb. A vita megmutatta, hogy Wauquiez legitimitása mennyire törékeny a republikánusoknál, és milyen súlyosak a belső viták abban a pártban, amelyet balról Macron, jobbról Le Pen szorongat. Ennek a történetnek tehát más formában egészen biztosan lesz még folytatása.
A hét második felét és végét teljes egészében a G7-es csúcs uralta Franciaországban is, más érdemi téma nem került napirendre. Azért ez mondjuk nem annyira meglepő…
(Kiemelt kép: pixabay.com)
