Ifjú szocialisták hálózata (Inventons demain) “Hollande 2022” jelszavakat tartalmazó szórólapokkal jelentkeztek a nyáron. Meglepő? Az. De a Szocialista Párt (PS) nincs jó állapotban. A volt elnök ebben a káder- és ötlethiányos környezetben éppen azt mondhatja el magától, amit sok francia politikus nem: volt már elnök (most mindegy, hogy milyen elnök volt), vagyis elképzelhető elnökként. Ám a szocialista vezetés nem lelkesedik.
A szóban forgó hálózat áttételes kapcsolatban van a volt köztársasági elnökkel. A céljuk – mint mondják – annak felmérése, hogy hogy fogadnák a választók Hollande 2022-es jelöltségét. Bár Hollande majdnem megjelent és beszédet mondott a PS nyárvégi rendezvényén is (a lehetőségről végül lemondott), úgy tűnik, hogy az őt támogató szervezkedés korlátozott lelkesedést váltott ki a Szocialista Párt jelenlegi vezetői között.
Ne csináljunk úgy, mintha Hollande nem lenne politikai halott. Igaz, a temetés elmaradt, mivel úgy döntött, ezt az eseményt nem rendezi meg, nem indul újra az elnökségért. Mondhatni, a volt elnök méltósággal távozott: kevés olyan jó beszédet mondott, mint amikor bejelentette, hogy nem kíván újrázni. Ehhez is kell egy bizonyos tartás. Van, aki akkor mutat igazán nagy alázatot, amikor elhagyja a pozícióját (ilyen még XVI. Benedek pápa, aki ugyancsak távozásával, annak körülményeivel lett történelmi jelentőségű pápa).
Hollande, az aktív
A nyilvános szerepléseit egyre gyakorító Hollande a keserűségét és Macronnal szembeni ellenérzéseit sem rejti véka alá. A foci VB után sejtelmesen arra utalgatott, hogy lám-lám, lehet kétszer nyerni. Barátnője, Julie Gayet színésznő azt nyilatkozta, hogy sokan várják Hollande visszatértét.
Persze Hollande a szó hagyományos értelmében nem vonult vissza a politikától. A százezres példányszámban megjelent kötete (Les leçons du pouvoir) a saját elnöksége értelmezésére, átértelmezésére tett kísérlet.
Tudjuk, hogy híveit igyekezett a PS tisztújításában a lehető legjobb pozíciókban elhelyezni, igyekezett nyomást gyakorolni a párt jövőjére. A volt elnök esetleges visszatéréséről ezért is rengeteget pusmognak. Pedig a politikai halottak feltámadása nem szokás Franciaországban.
Nincs feltámadás?
Talán utoljára De Gaulle-nak sikerült a semmiből visszatérni a politika csúcsára. De utána sem Giscard d’Estaing, sem pedig Nicolas Sarkozy nem tudta ezt meglépni. Nem kérdés, hogy Hollande sokkal rosszabb imázzsal bír, mint akár Giscard bírt, akár pedig Sarkozy bírt a visszatérési kísérlet pillanatában.
És közben drámaian átalakult a francia pártrendszer, és a verseny logikája is. A szociáldemokrácia, mint olyan, kétoldali támadás alatt áll a radikális baloldal és a centrum részéről. Ha Macron a ciklus végére behúzódik balra, vagyis mutat némi szociális érzékenységet, abból nem valószínű, hogy a káderhiányos, ötlettelen és üzenet nélküli PS tudna profitálni. Igaz, éppen most jelentették be, hogy a szociális juttatásokat alig emelik a következő években – ez akár valami mozgásteret is jelenthetne a szocialistáknak. Már ha ki tudnák használni.
Káderhiány
Olivier Faure egyelőre nem volt képes lendületet adni a PS-nek. Nem átütő politikus. És nem is nagyon van a PS-ben egyértelműen elnöksége alkalmas figura. Persze ha ennyire nincs ember, lehet, hogy nem marad más, mint François Hollande. De ez nem az ő érdeme lesz, hanem ledarálódott és bedarálódott pártja szegénységi bizonyítványa. A ledarálódásban pedig ki más hordozna akkora felelősséget, mint éppen az újraindulást sem vállaló François Hollande?
Ezt jól látja Olivier Faure, a PS jelenlegi főtitkára. Hollande viszont úgy véli, Faure és a PS már gyakorlatilag nem létezik, nem látható, ott a betölthető tér a számára. Igaz, nyilvánosan Hollande azt állítja, hogy “nem választási” logikában gondolkodik.
Mindenesetre létezik ez a feltámadási kísérlet, ez a remény, tehát figyelem. Ahogy nyitva tartom a szemem a jobboldalon is, mert egy másik politikai halott, Nicolas Sarkozy kapcsán is időről időre felmerül, hogy esetleg 2022-ben újra próbálkozna.
Bár a politikában fontos, hogy tudni kell abbahagyni, úgy tűnik, a szóban forgó urak úgy érzik, annyira gyenge a mezőny, hogy még nekik is teremhet még egy esély.
Lássuk!
(Kiemelt kép: Hollande a 2012-es 60 pontos elnöki programja címlapján)
