Marine Le Pen jelölt 2022-re – már most

Marine Le Pen váratlanul bejelentette, amit eddig is mindenki tudott: jelölt kíván lenni 2022-ben az elnökválasztáson.

A Nemzeti Tömörülés elnöke ezzel semmiféle meglepetést nem okozott tehát, mindenki tudta – ő maga is mondta -, hogy ambíciója van erre, és a közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy 2022-ben ismét jó esélye van a második fordulóba jutásra (ami jó neki, jó Emmanuel Macronnak, vagyis közös érdek). Miért is ne indulna ilyen körülmények között ismét?

Az érdekes kérdés az időzítés – miért kellett ezt most bejelentenie? Egyelőre csak ötleteim vannak (meg persze a sajtónak is…), de ezekből lehet kiindulni:

1. Marine Le Pen maga is utalt arra, hogy a pártja kongresszusának még bólintania kell Ez a sietség kényszerítheti a párton belüli vagy egyéb radikális jobboldali ellenfeleket, ha vannak, hogy lépjenek előre. Kiugratni a nyulat a bokorból, kideríteni, hogy ki mit akar, lehet egy cél.

2. A párton belüli bizonytalanságot és találgatásokat csökkentheti, ha hivatalosan is mindenki tudja, merre az arra (a belső ellenfelekkel meg jó előre le lehet számolni, ha megmutatják magukat).

3. Most biztos mindenki arra lesz kíváncsi, hogy akkor Emmanuel Macron indul-e, jön-e a 2017-es elnökválasztás újrajátszása. Az elnök nyilván nem akar korán kampányba lépni, de most bizonyos szempontból lépéskényszerben van, lehet, kérdésekre kell válaszolnia, tompítania kell a várakozást. Mivel szűkebb a második fordulós olló, mint 2017-ben, Le Pen dinamikát remélhet Macron ellenében.

4. Ha Marine Le Pen jelölt, a francia sajtó meg fogja rendszeresen kérdezni, hogy erről vagy arról mit gondol, mit tenne ebben vagy abban az ügyben elnökként – hiszen jelöltektől ezt meg szokták kérdezni. Ez már fél győzelem, lehet építeni azt a kompetenciaképet, ami 2017-ben – főleg az eurózóna ügyében – nagyon hiányzott Matine Le Pen kampányából.

5. Minek húzni az evidenciát? Ha valaki előre mondja, mi lesz, és nem ködösít (“akkor megyünk át a hídon, ha odaérünk” stb.), akkor potenciálisan határozottabb, céltudatosabb vezetőnek tűnhet. És Le Pennek nincs más dolga ellenzékként, mint alternatívát ajánlani – ha egy kormánypárti politikus szaladna így előre, lehetne mondani, hogy foglalkozzon a kormányzással, egy ellenzéki esetében nincs ilyen akadály.

Kapásból ezek a lehetséges okok, a következményeket pedig majd a gyakorlatban látjuk.

Kommentek

Kommentek