A moszkvai bíróság elé citálja egy orosz cég a Nemzeti Tömörülést (RN) egy 2014-es hitelügylet miatt. A felperes szerint a párt nem törleszti a több, mint 9 millió eurós tartozást. A párt szerint igen, bár nem tökéletesen. Azt sem zárják ki, hogy gyűjtést rendeznek a választópolgárok körében, hogy rendezzék a hitelt. A dolog egy súlyosabb probléma tünete. Mindeközben ugyanis továbbra sem megoldott a francia kampány- és pártfinanszírozás rendszere. Sehol sincs például a Macron elnök és koalíciós partnerei által ígért demokráciabank, ami véget vethetne a külföldi hiteleknek. Vélhetően nem is lesz belőle semmi.
A Nemzeti Front, majd a Nemzeti Tömörülés külföldi finanszírozásáról, az orosz illetőségű hitelekről sokat beszéltünk már. Sokat szóltunk arról is, hogy az FN/RN tele van zavaros pénzügyekkel (mint minden francia párt amúgy, az éppen aktuális legújabbak kivételével). Erről is szól például a Marine Le Pent is érintő büntetőügy, mely az Európai Parlamenti pénzek pártcélú felhasználását vizsgálja.
Így a mostani orosz per híre kapcsán fontosnak tartom szólni pár szót arról, hogy egyáltalán hogyan lehetséges, hogy egy francia pártnak orosz, külföldi hitelei legyenek. Miért fordulnak Le Penék külföldi hitelezőkhöz?
Ehhez először is meg kell érteni – nagyon leegyszerűsítve – a francia kampányfinanszírozás logikáját. A pártnak, jelöltnek először meg kell találnia a forrásokat a kampányához: saját pénzből, támogatásból, adományból, hitelből, bármiből. Ezután a szabályoknak megfelelően le kell bonyolítania a kampányát, végül a dokumentációt benyújtani az arra hivatott testületnek (Commission nationale des comptes de campagne et des financements politiques – CNCCFP).
A jelölt megkapja a neki járó állami támogatást, illetve visszakapja az elköltött pénzeket, ha minden szabályt betartott. Nem kapja meg ugyanakkor, ha nem tartotta be a szabályokat, vagy túl sokat költött (így utasították el 2012-ben például Nicolas Sarkozy kampány-büdzséjét).
A kulcs, hogy pénzt kell találni. És bizony Le Penék évtizedek óta arra panaszkodnak, hogy nehezen találnak pénzt, nem kapnak bankkölcsönt a francia bankoktól (a 2019-es EP-választás előtt a radikális baloldali Mélenchonék is ezért, illetve erre hivatkozva rendeztek kölcsön-gyűjtést).
(Nem tudom, hogy a bankok hogy számolnak ilyenkor, de nyilván benne van a matekjukban a kockázat, hogy ha a jól kereső, művelt, kisebb eséllyel radikális szavazó városi népesség erkölcsi és politikai okokból elkezd máshova szivárogni egyfajta bojkottként, nyilván nem tesz jót az üzletnek, így a bankok vélhetően inkább nem is vállalják a PR-kockázatot. Ugyanakkor konkrét megtérülési és üzleti kockázatok is járnak egy politikai ügyféllel, hiszen a kölcsönt arra veszik fel, hogy majd a kampány után visszakapják a pénzt az államtól, ha minden szabályt betartanak….)
A problémát – és a külföldi hitelek esetleges nemzetbiztonsági kockázatát – felismerve a 2017-es kormánytöbbség, és személyesen François Bayrou arra tett javaslatot, hogy jöjjön létre egy állami pénzintézet, egy ún. demokráciabank, amely végső hitelezőként lépne fel olyan esetekben, amikor az adott politikai erő, jelölt nem talál forrásokat.
Csakhogy az Államtanács igen negatív véleményt fogalmazott meg az üggyel kapcsolatban, amikor az előterjesztés elé került. Nicole Belloubet igazságügyi miniszter aztán 2018-ban be is jelentette, hogy a demokráciabank ötletét eltemetik, mivel nem kínálati problémáról van szó a kormány megítélése szerint, illetve nem volt egyetértés sem a javaslat mögött. Az ügy azóta sem mozog természetesen, úgy tűnik, valóban végleg lekerült a napirendről.
Marine Le Pen a napokban jelentette be, hogy indul a 2022-es elnökválasztáson. A pénz súlyos kihívás lesz akkor is: a Nemzeti Tömörülés rendkívüli módon el van adósodva, ráadásul az állami támogatásából is visszatartottak már. Éppen ezért érdekes és érdemes lesz figyelni, hogy az RN képes lesz-e adományoknól stabilizálni a helyzetét, megoldani a pénzügyeit, vagy nem.
