Amikor választások dőlnek el: most

Vannak helyzetek, amikor választások dőlnek el, csak még nem mindenkinek egyértelmű. Utólag teljesen világos, hogy az adott helyzetnek mekkora hatása volt. Világos, hogy milyen mozgásteret adott a kormányzóknak, vagy éppen milyen mozgásteret vett el tőlük, ha nem tudtak mozgásteret teremteni maguknak akár sikeresnek látott kormányzással (pl. Gerhart Schröder – Angela Merkel), vagy akár újabb válság generálásával, a feszültség fenntartásával (pl. Geroge W. Bush). Rögzítsük, hogy valószínűleg a koronavírus-járvány is ilyen helyzet lesz.

A politikusok ezt most nem mondják, de nagyon is jól tudják: hogy ki miként kezeli a járványt, az utána következő gazdasági válságot (egyáltalán, ki mennyire volt felkészülve egy érkező gazdasági válságra), hatással lehet arra, hogy ki milyen eredményt ér el a következő választáson. Ez a pillanat felemelhet és megtörhet, politikai karriereket dobhat meg szédületes sebességgel, és törhet derékba ugyanolyan gyorsan.

Lesz, akinek mozgásteret ad, s lesz, akit beszorít. Lesz, aki csapásként látja, ami történik, s fut az események után, s lesz, aki politikai lehetőségként kezeli. Ez a dolog most dől el.

Mindez logikus, szinte közhelyes. Két okból fontos mégis írásban rögzíteni.

Egyrészt a járványtól és a válságtól tartva sokan cinikusnak – és ezért elképzelhetetlennek – gondolják, hogy a politikusok politikusok legyenek a nehéz helyzetben. De hát azok. Politikusként gondolkodnak, akkor is, amikor mindenki azt reméli, hogy államférfiakkal és államnőkkel van dolguk (létezik egyszavas, tömör, semlegesnemű változat?). Persze biztos vagyok benne, ettől függetlenül, hogy akik államférfinek és államnőnek bizonyulnak ebben a helyzetben, amellett, hogy szavazatokra vadászó politikusok, jobban járnak majd az urnáknál (mindegy, hogy most ellenzékben vagy kormány ülnek, mellesleg, a válság mindenkinek esély és veszély egyszerre, csak hogy még egy közhelyet rögzítsek).

Másrészt a számok most inkább egy irányba mutatnak, mindenkit felfele visznek, aki kormányoz. Ha most választások lennének, többeket választanának újra, mint két hónappal ezelőtt. Nézzétek meg, hol tart Giuseppe Conte népszerűsége! De választásokat többnyire most nem rendeznek, hanem lemondanak, szerte a világban.

Válságok idején – főleg az elején – a népszerűségek nőni szoktak, de ez most, ma, csalóka. Ahol a biztonság reménye, kezdetben ott a bizalom. De a válság eleje még semmi. Az eleje után minden bizonnyal nő a kétségbeesés, bomlik a spontán egység, és retorika után következik a kormányzás, a politikai tehetség és a kreativitás ideje. Kivétel nélkül, mindenhol.

Az lesz az igazán érdekes, számokat nézni akkor kell.

Kommentek

Kommentek