“Abban az országban, ahol bő kétszáz esztendeje feltalálták a jobb- és baloldal fogalmait, ezekben a pillanatokban éppen radikálisan átalakul, hogy mit is értünk e szavak alatt. Merthogy baloldalinak vagy jobboldalinak lenni alapvetően nem ideológiai véleményt, hanem egymáshoz viszonyított helyzetet jelent. Márpedig az elmúlt évtizedek – gazdasági-elosztási kérdések köré szerveződő – jobb- és baloldala 2017-ben látványos vereséget szenvedett, s helyükre új, illetve más domináns pártok léptek, melyek már a globalizáció kérdése köré szervezik a mondandójukat. Hogy ez a tendencia folytatódik, s véglegesen így marad-e, a 2017-2022 közötti ciklus fő kérdése, egy azonban biztos: a változás alapvetően leköveti a társadalom szintjén már korábban is érzékelhető változásokat. Azaz Emmanuel Macron francia köztársasági elnöksége nem egyszerű történelmi véletlen.
A francia pártrendszer hagyományosan kétosztatú, de nem kétpártrendszer. Ez következik a kétfordulós többségi választási rendszerből. Általában két tömb áll egymással szemben, s ezek a tömbök 2017-ig elsősorban gazdasági-újraelosztási kérdések körül szerveződtek. E két tömbnek a vezető erői az elmúlt évtizedekben a különböző neveken megjelenő neo-gaulle-ista republikánusok (Les Républicains – LR), illetve a szocialisták (Parti Socialiste – PS) voltak. A nyolcvanas évektől kezdve jelent meg a palettán a nacionalista Nemzeti Front (Front National – FN, ma Rasssemblement National – RN), amely nem elsősorban gazdasági alapon versenyzett a „nagyokkal”, hanem a globalizáció, a migráció, az európai és a társadalmi integráció, s alapvetően a nyitottság-zártság kérdéseit vette a politika napirendjére.”
A cikk folytatását itt olvashatjátok.
