Első fokon bűnösnek találták Nicolas Sarkozy volt francia köztársasági elnököt. Valóban ez az első alkalom az ötödik köztársaság életében, hogy egy elnököt letöltendőre ítélnek (és főleg korrupció miatt). De a Sarkozy-ítélet más fontos következményekkel és leágazásokkal is bír.
Az ország szintje: kellemetlen üzenet
Senkinek nincsenek illúziói a francia közélet – különösen pártfinanszírozási – tisztaságával kapcsolatban. A Cahuzac-ügy azonban mintha erős fordulatot jelentett volna a magáncélú korrupció megítélésében (ő volt az a miniszter Hollande elnökségének az elején, aki adócsalónak bizonyult). Ezt a folyamatot tetőzte a Fillon-ügy, ami szintén egy magáncélú visszaélés gyanúját vetette fel, s messzemenő következményekkel járt (az elnöki székig repítette Emmanuel Macront). Ebbe a “magáncélú” sorba illeszkedik a mostani Sarkozy-ítélet. Igaz, még nem jogerős, tehát a bíróság nem mondta ki véglegesen a volt elnök bűnösségét. (Természetesen fellebbezett.)
A 2000-es években négy köztársasági elnök szolgált Franciaországban, ebből kettőnek van elmarasztaló ítélete. De ez az első, amely magáncélú korrupciós ügyről szól. Chirac elnök 2007-es távozása után “jó öreg” pártfinanszírozási stiklikért kapta a felfüggesztettjét.
Ugyanakkor minden volt elnök (és miniszterelnök) ügye érinti az állam tekintélyét. Egy effektíve börtönbe vonuló elnök nagy ütés lenne ennek a tekintélynek. Ezért dönthetett úgy a bíró, hogy a letöltendő rész olyan hosszú lesz, hogy azt házi őrizetben is letöltheti Sarkozy, nem kell feltétlenül bevonulnia.
A jobboldal szintje: a tegnapi Sarkozy-ítélet nehezebbé teszi az esetleges 2022-es visszatérést
Mivel a konzervatív jobboldalnak nincs természetes vezetője, sokan ma is gondolkodnak a volt elnök esetleges visszatérésében. A tegnapi ítélet ezt megnehezíti. De megnehezíti a március 17-én esedékes tárgyalását is, hiszen tegnap ott ült mellette a vádlottak padján az ügyvédje is, akinek a következő alkalommal védenie kell Sarkozyt.
A jobboldal nem véletlenül épít politikai narratívát az ügy köré: elsősorban azt a specializált pénzügyi vádhatóságot (Parquet national financier, PNF) támadják, amely itt a vádat képviselte. Azt mondják, a PNF a jobboldal politikusaira vadászik, s ugyan Hollande hozta létre a Cahuzac-ügy kezelésére, de a jobboldallal szembeni politikai fegyver lett (az elmúlt időszakban Nicolas Sarkozy mellett François Fillon és a Balkany-házaspár is elmarasztaló ítéletet kapott a bíróságtól korrupciós ügyekben).
A fő érv, hogy más hasonló ügyek, de a kiemelt jobboldali ügyekben mindig harcosabb a vádhatóság, az ítélet is keményebb. Jól használható érv például Jean-Jacques Urvoas volt igazságügyi miniszter ügye, akit egy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélték hivatali titok kiadása miatt. Vagy Christine Lagarde, az Európai Központi Bank mai elnökének az ügye, akit bűnösnek mondták ki hanyagságban, és nem ítélték – semmire. Tegyük hozzá, hogy róluk nem a PNF és a bíróság, hanem a Cour de justice de la République döntött, ami egy speciális testület kormánytagok hivatalban elkövetett tetteinek a megítélésére. A testületnek képviselők, illetve szenátorok teszik ki a többségét. Nem véletlen, hogy időről időre felmerül, hogy meg kellene szüntetni.
A jobboldal érvel a “gyorsaság” ügyében is (hogy tudniillik Fillon ügyében olyan gyorsan léptek fel, olyan gyorsan lett gyanúsított, hogy az eldöntötte az elnökválasztást). Ha lassabban nyomoznak, lehet, hogy Fillon elnök, megilleti az elnöki immunitás, telik az idő… ebben a narratívában is van egy kis megzenésíthető politikai kakaó, ugyanis Eliane Houlette, a PNF volt vezetője azt találta mondani, hogy érzékelt felülről nyomást és erőteljesen kontrollt a nyomozás során (egy jelentés utána ezt alapvetően árnyalta, de a politika számára az árnyalás másodlagos, az első nyilatkozat ütött, és kellően nagyot).
Az ellen-narratíva persze az, hogy nem kell lopni, meg bíróknak ígérgetni, és akkor nem lesznek gyors nyomozások, meg esetleg aránytalan ítéletek. De a lényeg, hogy itt azért bőven van politikai mozgástér. Ha a jobboldali választók a “nem kell rosszat csinálni, és akkor nincs szigorúság”-érvre vevők inkább, akkor nagyon más a helyzet, mint ha a “jogi eszközökkel elvették tőlünk az elnökséget és vadásznak ránk”-érvre vevők inkább. Összességében ez a nagy politikai harc, ami a háttérben zajlik.
A jogrendszer szintje: alapvető jogi kérdések
Most mindenki a Sarkozy-ítélet közvetlen politikai következményeiről beszél, és a legfontosabb az, hogy a volt köztársasági elnöknek, ha mégis eszébe jutna nehezebb lesz elindulni az elnökségért újra. Xavier Bertrand, Valérie Pécresse, és mások, akik a jobboldal 2022-es jelöltjei kívánnak lenni, nyilván csendben elégedettek, és soha senkinek nem súgják meg, hogy azok.
De a politikai vonal mellett ennek az ügynek annyi érdekes jogi leágazása (is) van, hogy alig lehet sorolni:
- A vád lehallgatott beszélgetésekre épült. Ezeket Sarkozy az ügyvédjével folytatta. Elveszítette az ügyet, amely az ügyvédi titok megsértését kérte számon, de ettől még a dilemma dilemma. Nem hiszem, hogy a politika felejtene egy ilyen jelentőségű témában, és ne tartaná talonban, hogy ezzel kezdenie kell valamit. Különösen, ha az igazságügyi miniszter – egy volt ügyvéd – maga is érintett a dologban. Hogyan is?
- A telefon, amit lehallgattak, Paul Bismuth nevére szólt, és valaki szólt Sarkozy-éknek, hogy lehallgatják őket. Nyomozás indult, számos ügyvéd részletes számláját átnézte a vádhatóság, hogy megtudja, ki szivárogtatott. Ez szintén felveti az ügyvédi titok tiszteletben tartásának kérdését, hiszen az ügyvédek nyilván beszélgetnek ügyfelekkel.
- És itt jön a miniszter. A nyomozás során átnézték egy bizonyos Éric Dupond-Moretti hívásait is, aki azóta igazságügyi miniszter lett. A miniszter ugyan visszavonta az ügyben feljelentését, de folynak adminisztratív vizsgálatok, hogy minden jogszerű volt-e. Őt meg gyorsan feljelentették összeférhetetlenség, tulajdonképpen hivatali visszaélés (magánérdek képviselete közhivatalban) miatt…
A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy ennek itt és most még nincs vége. A tegnapi Sarkozy-ítélet áttételesen sokakat érint, érinthet, és nagyon érzékeny kérdéseket vet fel, amelyek politikailag megzenésíthetők (lásd ügyvédi titok, PNF szerepe és szigora). Ez tehát csak egy jogi és politikai állomás, abból sem jogerős. Folytatása következik, és mi figyelünk.
Ha nem akarsz lemaradni a további részekről, ne felejts el feliratkozni a Franciapolitika hírlevelére!
(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)
[…] Sarkozy-ítélet kapcsán több olyan dologról is írtam, amelyek jövőre vonatkozó találgatások voltak. Azóta be tudok számolni ezekkel kapcsolatban […]