A Sarkozy-ítélet kapcsán több olyan dologról is írtam, amelyek jövőre vonatkozó találgatások voltak. Azóta be tudok számolni ezekkel kapcsolatban néhány konkrét, és figyelemre méltó fejleményről. Hogy nézett ki az ítélet lecsapódása? Három politikailag releváns érdekesség.
A lapok újraosztása, célpont: 2022
Természetesen készült közvélemény-kutatás az ügyben (Ifop). Ebből az derült ki, hogy a megkérdezettek 62%-a szerint a politikusokat kevésbé szigorúan kezeli az igazságszolgáltatás, mint az átlagembert, és most jön a lényeg: a republikánusoknál (LR) csak 19% látja így. A megkérdezettek 50%-a azt is mondta, hogy szerinte a volt köztársasági elnök jobb elbánásban részesült, mint az átlagember, de – megint a lényeg – a republikánusok csak 14%-ban látták így. Ebből az következik, hogy a republikánus szavazóknak a “vadásznak ránk” narratíva inkább átment, mint nem. Vélhetően ez magyarázza a kormányoldal visszafogottságát az egész ügyben: egyrészt a kormány tele van egykori republikánusokkal, másrészt szükségük van a republikánus szavazókra (egyik másik lehetséges magyarázat szerint a két fél, Macron és Sarkozy tart egymástól). Természetesen a kormányoldalnak, és különösen Macronnak a visszavonultságból támogató Nicolas Sarkozy-re is szüksége lenne. A napokban sok tintát fogyasztott annak tárgyalása is, hogy Sarkozy mennyire komolyan mérlegeli Macron esetleges 2022-es támogatását (ők ketten amúgy is politikailag is érdekes, jó viszonyban vannak). Szóval az ítélet biztosan hozzájárult a háttéragyalások felerősödéséhez, és természetesen mindenki 2022-re gondol.
Hollande fellép és felhív
Ahogy várni lehetett, a pénzügyi vádhatóság, a PNF működésének a vitatása is folytatódott. Olyannyira, hogy az alkotóapa, François Hollande volt köztársasági elnök is szükségét érezte, hogy előjöjjön a visszavonulásból, és kikeljen az igazságszolgáltatás függetlenségének a megkérdőjelezése ellen. Ha Macronékat (a kormányt) akarta volna összeugrasztani a republikánusokkal (nem tudom, de logikus cél lenne), nem sikerült, de az 1. pont miatt ennek nem is lett volna racionalitása (egy próbát megért persze, néha bejön, ha a politikai ellenfél elég balfácán).
Dupond-Moretti és az ügyvédi titok
Éric Dupond-Moretti éppen a napokban mutatta be az igazságügyi reform fő irányait, amiben – csodák csodája – korlátozná az adatgyűjtés lehetőségét az ügyvédek ellen, és megerősítené az ügyvédi titoktartás védelmét. Ezt is tekinthetjük egy nyomozóhatóság, ügyészség elleni nyílt támadásnak (Hollande felhívása már csak ezért sem találhatott be igazán). Ez személyes ügy Dupond-Moretti számára. Várható volt. Abban tulajdonképpen tévedtem, amikor azt írtam, hogy “Nem hiszem, hogy a politika felejtene egy ilyen jelentőségű témában, és ne tartaná talonban, hogy ezzel kezdenie kell valamit”. A valamit kezdés már régen benne volt a csőben.
Ha nem akarsz lemaradni a további részekről, ne felejts el feliratkozni a Franciapolitika hírlevelére!
(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)
