Hogy jött létre a ma ismert külváros? Hogy lett válsággóc? Újjáépítés: ez volt az ok, amiért a háború után Franciaországban is szívesen látták a vendégmunkásokat. Előbb olasz, majd portugál stb. segítő kezek érkeztek, aztán a francia gyarmatbirodalom széthullásával párhuzamosan megnőtt a visszatérő franciák, illetve a Maghreb-országokból származó migráns munkavállalók aránya.
Bár az olajválság nyomán történtek kísérletek arra, hogy hazaküldjék ezeket a munkásokat, de ezek a kísérletek végső soron nem voltak sikeresek. Oda vezettek, hogy a nyolcvanas évekre papír nélküliek, azaz illegálisan az országban tartózkodók tömegei okoztak politikai feszültségeket. François Mitterrand 1981-es elnökválasztási győzelme megengedőbb migrációs politikát is hozott. Innentől számítjuk a külváros mint közpolitikai-politikai kihívás megjelenését az első jelentős külvárosi (Minguettes, Lyon) lázadás okán. Aztán ezekből a lázadásokból többet is megismerhetett az ország, emlékezetes például a 2005-ös zavargáshullám.
A hetvenes évek második felétől, a nyolcvanas évek elejétől indult el a várospolitikába öntött szociálpolitika is, igaz, a ma ismert telep-jellegű külvárosok már a korábbi évtizedekben létrejöttek. Ez – ma már látjuk, bár utólag könnyű okosnak lenni – mechanikusan, fizikailag is segítette az elkülönülést etnikai-vallási értelemben. Másrészt, mivel ez a politika anyagilag viszonylag kiszolgáltatott rétegeket helyezett egy-egy tömbbe, az egész egyben végül osztályalapú elkülönülést is okozott. Nem véletlen tehát, hogy a kulturális és a szocio-ökonómai problémák összekapaszkodtak a bevándorló és bevándorló származású népesség köreiben. Az egyik ok a háttérben mindenképpen a tér fizikai elrendezése.
A másik ok az egyes generációk vonatkoztatási pontjainak változásai. Azok, akik a szülőhazájukból érkeztek első generációs migránsként Franciaországba, értelemszerűen lehetőségként tekintettek a dologra, s igyekeztek beilleszkedni, élni a kínálkozó lehetőséggel. Az összehasonlítási alap egyértelműen egy rosszabb körülmény volt, amihez képest az ő helyzetük javult. (Vagy a franciaországi munkájuk olyan forrásokhoz juttatták őket, amelyekkel a rosszabb körülmények között élő családtagok helyzete javítható volt.)
A második-harmadik generáció ezzel a vonatkoztatási ponttal már nem rendelkezik. Számára egy új, immáron belső vonatkoztatási csoport a minta: a francia középosztály. Mindemellett ott az ígéret, hogy a Francia Köztársaságban érdemalapon, kemény munkával bárki előrejuthat, csak el kell fogadnia a Köztársaság játékszabályait. A hetvenes évek válsága, s ami utána következett (neoliberális forradalom a Reagan-Thatcher-érában, az azóta folytatott kormányzati politikák, a globalizáció, az integráció bővítése), azonban éppen ezt az ígéretet lőtte lábon számos társadalmi réteg számára.
A felemelkedés ajtói záródtak a leépülő munkásosztálynak, s záródtak a vidéki alsó középosztály számára is, nemcsak a bevándorlóknak. Utóbbiak sokszor egyébként az előző két csoportnál még könnyebben is hozzáférnek a globális jövedelemtermelő központokhoz, a nagyvárosokhoz, ezért is nem volt domináns a részvételük a sárga mellényes mozgalomban. E folyamat révén jött létre vidéken az ún. perifériás Franciaország (Christophe Guilluy kifejezése).
A francia társadalom számos pontján gyülekeznek tehát a feszültségek – a sárga mellényes mozgalmat kísérő erőszak is mutatja ezt -, de a külváros helyzete a fentiek miatt speciális jellemzőkkel bír. Itt olyan népesség él, amely mind kulturálisan, mind anyagilag kirekesztett, illetve kirekesztettnek érzi magát, s amelyet a többségi társadalom is “problémásként érzékel” (sokszor szintén nemcsak osztály- és anyagi okokból, hanem kulturálisan is). A viszony a hatóságokkal, az állammal zavaros, az oktatási rendszer nehezen képes ellátni az integrációs, állampolgárokat nevelő funkcióját. Az, hogy a külváros életében összekapcsolódott a szociális és a kulturális szempont, oda is vezet, hogy ma már – 30-40 évvel a helyzet kialakulása után – egyre nehezebb ezeket a szempontokat szétválasztani. Analitikusan természetesen lehetséges, de a gyakorlatban egyre nehezebb.
Ha részletesebben is érdekel a téma, akkor ajánlom Ladj Ly Nyomorultak című, nagy sikerű, díjnyertes filmjét, amely nagyon érzékletesen mutatja be a külváros dilemmáit és kihívásait, a köztársasági értékrend ott érzékelhető válságát.
És innen folytatjuk a sorozatot, amelynek korábbi részeit itt találhatod:
- 1. Behódolás vagy iszlamofóbia?
- 2. Minden 1905-ben kezdődött
- 3. 1905 és a későn érkezők
- 4. Köztársasági egyenlőség vs. közösségi jogok
(A kiemelt illusztráció forrása a pixabay.com.)
Ha nem akarsz lemaradni a további részekről, ne felejts el feliratkozni a Franciapolitika hírlevelére!
[…] Az előző posztban a külvárosról mint szocio-ökonómiai és kulturális nehézségekkel küzdő területről írtam. Az igazság azonban az, hogy Franciaországban a társadalmi-gazdasági frusztráció nemcsak a külvárosokban – és nemcsak a bevándorló eredetű népesség köreiben – gyűlnek. Ezért most teszek egy – látszólag, de csak látszólag – kitérőt. Valójában a francia társadalom egészének a frusztrációja az, amelynek egy fontos része, speciális szelete az iszlámmal kapcsolatos vita. […]