Bár a lisszaboni szerződés 2009-es hatályba lépése óta van az Európai Tanácsnak állandó elnöke, a tagállamok ma is fontos érdekérvényesítési lehetőséget látnak a soros elnökségben. Különösen akkor, ha nagy európai ambíciókkal rendelkeznek – mint Franciaország. Vagy akkor, ha éppen egy hazai választás időszakában látják el a feladatot – mint Franciaország, 2022 első félévében, az elnökválasztási kampány kellős közepén. Emmanuel Macron pedig – a jelen állás szerint – indul, s újraválasztási kampánya eszközeként használhatja a soros elnökséget.
A 2022-es soros elnökség tehát alapvető politikai jelentőséggel bír Emmanuel Macron számára. Kötelező feladat, de kampányeszközként fogja használni. A francia elnök a hírek szerint tudja, hogy olyan hivatali előnyről van szó, amellyel okosan élve a többiek – értsd: a többi jelölt – fölé emelkedhet. Igaza is van. A mindenkori francia elnököknek a külpolitika-védelempolitika-uniós politika olyan exkluzív, ún. számukra fenntartott terület, amelyet a többiek hasonló szinten aligha érhetnek el. A nagyokkal, a legnagyobbakkal tárgyalni, világpolitikai ügyeket intézni, és nem csak beszélni róluk: ez a francia elnökök legbecsesebb, politikailag leggyümölcsözőbb eszköze. És Macron a közvélemény-kutatások szerint eddig is jól sáfárkodott vele. Ráadásul a legutóbbi francia elnökség – még Nicolas Sarkozy hivatali idejében – elég jól sikerült Franciaországnak. Sarkozy a grúz háborút és a pénzügyi válság elejét ügyesen kezelte (és használta), de éppen nem volt elnökválasztási kampánya, és 2012-re elfogyott a politikai tőkéje.
A cikk folytatása a 24.hu-n olvasható.
(Kiemelt kép: 24.hu)
Ha nem akarsz lemaradni a további részekről, ne felejts el feliratkozni a Franciapolitika hírlevelére!
