Február végén a a baloldali (!) Libération egy furcsa cikket közölt az LR taglistájára (!) alapozva. Eszerint a 2021-es, Valérie Pécresse győzelmével záruló előválasztás előtt szépen gyarapodó taglista tele van problémás, más által megbízott, négylábú, vagy egyenesen halott tagokkal. Nem is a tartalom most a lényeg, hanem maga a tény, hogy a baloldal egyik sajtószócsöve hozzájutott egy olyan republikánus dokumentumhoz, amely minden párt legféltettebb vagyona, ami ráadásul különösen érzékeny – és az újságírói ellenőrzés során megbízhatónak tűnő – adatokat tartalmaz (ha jól értem, a védekezés sem az adatbázis totális hamisságát, hanem rosszindulatú értelmezését támadja).
Ilyen adatbázis csak úgy kerülhet ki, ha valaki a szóban forgó fájlt megfogja, kilopja, elküldi, odaadja. Méghozzá olyan valaki, aki eléggé bent van a szervezetben, azaz hozzáfér a fájlokhoz. Adja magát, hogy valamelyik előválasztási ellenfél, esetleg belső ellenlábas gondolhatta úgy, hogy ha már Pécresse kampánya úgysem felfele tart, akkor úgy kell rendezni a nemzetgyűlési választásokra és a választás utánra a párton belüli erőviszonyokat, hogy ott azért már ne a Pécresse-kör legyen a legerősebb. (Ha Pécresse nyerésre állna, akkor az ellenfelek beállnának a sorba, remélve, hogy miniszterek, kormányfők lesznek. Bár a Figaro szerint így is az történik, hogy a a győzelem esetén várható miniszterelnökségért megy a harc elsősorban Xavier Bertrand és Éric Ciotti között.)
A másik lehetséges értelmezési verzió, hogy valaki kívülről manipulál, olyan valaki, aki ott volt, de már nem a belső elszámolásban érdekelt, hanem abban, hogy Pécresse ne legyen esélyes a második fordulóba jutásra (és a jobboldalon rögtön van három másik jelölt, a jelöltek közötti folyamatos jövés-menés pedig mindent elképzelhetővé tesz, meg annak az ellenkezőjét is). Mindenesetre a republikánusok feljelentést tehettek az újságírók ellen, ami arra utal, hogy talán a fájl nem hamisítvány, mert ha az lenne, akkor ismeretlenek ellen tettek volna feljelentést, vagy nem vállalnák a nyomozgatást.
A Pécresse-kampánynak nagy szerencséjére (?) ez a téma február végén gyorsan lekerült a napirendről, ahogy az a belső vita is, hogy miért használta Pécresse egy nagygyűlésen a tőle jobbra állóknak kedves népességcsere kifejezést. Az ukrajnai orosz támadás egészen egyszerűen fontosabb téma lett. De aztán kiderült, hogy éppen ez lesz a következő probléma a kampány számára. A háború ugyanis teljesen elszívta a teret minden más elől, megfojtotta a kampány-napirendet, és (rally around the flag!), megdobta Emmanuel Macron támogatottságát. Pécresse közben egyre nehezebb helyzetbe került, ezt a számokban is látjuk (a tegnapi cikkben linkelt közvélemény-kutatás szerint már Marine Le Pennél is rosszabbul, Zemourral egy szinten teljesítene egy esetleges második fordulóban Macronnal szemben).
Mindenkinek ott van továbbá a fejében a pletyka, hogy Nicolas Sarkozy esetleg Macron felé kacsintgathat egy koalíció és egy republikánus kormányfő reményében (köztük amúgy is érdekes politikai viszony van 2017 óta). Ez a pletyka persze elindulhatott Macronéktól is, nem kell kapásból megenni. A dolog kellemetlen része kizárólag az, hogy Sarkozy nem cáfolta nyilvánosan, hanem hagyta körbemenni a pletykát (Pécresse viszont erőfeszítést tett annak érdekében, hogy Sarkozy kedvében járjon, és elnyerje a támogatását). És most itt a legújabb, hasonló: Michèle Alliot-Marie (MAM) volt hadügyminiszter, aki tagja Pécresse stratégiai védelmi tanácsának, nem volt hajlandó egy interjúban kimondani, hogy Pécresse-re fog szavazni.
Ez a kampány nagyon nehéz helyzetben van, és gyakorlatilag egy hónapja mindennap áll az elemzés: resetre van szüksége. Pécresse gondja az, hogy a napirend, a háborús díszletek ezt alig-alig teszik lehetővé. És amikor megpróbálja, akkor is kap egy MAM-nyilatkozatot.
