A vasárnapi francia kampányprogramom a március 10-én megrendezett Zemmour-Pécresse tévévita végignézése volt (nincs is jobb, mint sok-sok letanított óra után, még félig gyógyultan azt hallgatni, hogy ki kibe fojtja a szót, ki a szánalmas és ki hazudik 🙂 ). Nyertes nincs, tanulságok vannak. Lássuk!
De először álljon itt a vita maga, ha valaki ezután a teljesen és vállaltan kedvcsináló bevezető után véletlenül mégis kedvet kapna:
Szóval ez egy nagyon nehezen nézhető vita volt. A felek folyamatosan félbeszakították egymást, hazugozták egymást, a moderátorok alig bírtak velük. Én még emlékszem, amikor a francia elnökválasztási vitakultúra abból állt, hogy Valéry Giscard d’Estaing közölte François Mitterrand-nal, hogy “Mitterrand úr, nem az öné a szív monopóliuma”… No, ez nem az a stílus volt.
Két olyan jelöltről van szó, akik jelenleg nem esélyesek a második fordulóba jutásra, viszont részben azonos szavazóbázisra lőnek. Mivel a mai helyzet szerint (még?) nem elsőnek-másodiknak készülnek, feladhatták azt az aranyszabályt, hogy csak az elsővel érdemes vitatkozniuk (jelenleg ugyanis egy komoly holtverseny van a haradik helyen Zemmour, Pécresse és Mélenchon között, előbb onnan kell felemelkedni egy-egy jelöltnek, ha Le Pen után akarna menni).
Abban mindketten sikeresek voltak, hogy megakadályozták a másikat az elnöki módon való megszólalásban. A jó vitázó hírében álló Zemmour sem tudott felülkerekedni, de a keményen fellépő Pécresse sem (aki női jelöltként azt a kockázatot is vállalta, hogy előbb emelte fel a hangját, mint ellenfele, ami azért kockázat, mert egy női jelölt esetén szexista kritikákat – hiszti, érzelmesség stb. – vonhat magával).
A felek mindketten igyekeztek bebizonyítani, hogy a másik szélkakas, iszlamistákkal kokettál, vagy éppen inkoherens ideológus. Folyamatosan minősítgették egymást: Pécresse a szélsőséges sarokba igyekezett tolni Zemmourt, utóbbi pedig azt próbálta bemutatni, hogy Pécresse, ugyanaz, mint Macron (itt ugye arról van szó, hogy a republikánus bázis egy része balra Macron felé, más része jobbra Zemmour és Le Pen felé is nyitott).
Pécresse nem veszített a jó vitázó Zemmourral szemben, de nem is nyert. Zemmour sem tudott igazán kibontakozni, Pécresse nem hagyta. Szerintem ezt a vitát senki nem nyerte meg. Leginkább a nézők veszítettek, a beszélgetés annyira agresszív és követhetetlen volt (az online térben viszont a komment-versenyt benyomásom szerint ügyesebben csinálták a Zemmour-aktivisták).
Folytatás hétfőn este, egy olyan tévéműsorral, ahol várhatóan Macron elnök is megjelenik. De igazi vita nem lesz, erről a formátum gondoskodni fog.
A választással kapcsolatos további elemzéseket itt olvashatod.
(Kiemelt kép forrása: LCI/Youtube)
