François-Xavier Bourmaud és Charles Sapin tangónak nevezi, de ez a lényegen nem változtat: ketten csinálják. Emmanuel Macron és Marine Le Pen 2017 óta de facto szövetségesek a jobb- és baloldal szétszedésében, meg a célban, hogy együtt kerüljenek a 2022-es második fordulóba.
A Le tango des fossoyeurs című kötet ennek a sikeresen végrehajtott stratégiának a története. Újságírói munka, mely lépésről lépésre végigkísér minket, nemcsak az eseményeken, de gyakran a szereplők és a külső szemlélők elemzésein is.
Sokat foglalkozik – az egyébként gördülékenyen megírt – szöveg a francia törésvonalak kérdésével (jobb-bal, globális-lokális), felvillantva a francia politológia-szociológia aktuális szakmai vitáit is. Plusz pont jár érte!
Sőt, végső a végső elemzés a fontos nyitott kérdéseket is felteszi (például hogy mi lesz Le Pen és Macron után, mennyire stabil az a politikai tér, amelyet ketten dominálnak nemzeti szinten?). Válaszok persze még nincsenek, nem is lehetnek, mert ez a következő öt év dolga, de a jó elemzés a jó kérdések megtalálásával kezdődik…
Szóval ha beszélsz franciául, és egy olyan elemző, mégis politikatörténetileg alapos kötetet keresel, amely logikájában megmutatja, hogy milyen stratégiákat követnek a kiemelt szereplők, és miért, akkor ez a közepes hosszúságú, jól olvasható kötet joggal tart igényt a figyelmedre.
Bourmaud, F-X., & Sapin, C. (2021). Macron-Le Pen: le tango des fossoyeurs. L’Archipel.
(Kiemelt kép: saját szerkesztés a kötet Kindle-címlapja felhasználásával.)
[…] az egybeesés. A sajtóban is olvasni, hogy célja a kettős verseny közte és Macron között (a két párt dinamikája hét éve ilyen, én úgy szoktam fogalmazni, hogy Macron és Le Pen de facto szövetségesek abban, hogy […]