Szabadkőművesek, sminkelő román katonák és Trianon jelene (a hét könyve)

Annak idején élvezettel olvastam Ablonczy Balázs történész Trianon-legendák című kötetét – nemcsak intellektuális okokból, hanem mert a kétoldalú kapcsolatok szempontjából is fontosnak tartom a témát, hiszen kevés dolog van, ami a magyar folklórban annyira kötődik a franciákhoz, mint Trianon.

Mivel a mindennapi beszélgetéseimben pontosan érzékelem, hogy Trianon tényleg komoly versenyt fut az Eiffel-toronnyal és a francia konyhával, mindig nagyon örülök, amikor olyan fogyasztható stílusban megírt tudományos, vagy tudományos ismeretterjesztő mű készül, amely pontosít, helyrerak, és módszertanilag is alapos.

Ablonczy Balázs, aki egyébként a Trianon100 kutatócsoport vezetője és arca, újabb ilyen kötettel örvendeztetett meg bennünket, Újabb Trianon-legendák címmel, és ebben a kötetben olyan fontos kérdéseket jár körül, mint többek között a francia és a magyar szabadkőművesség szerepe és nézetei a nemzetiségi kérdés és Magyarország háború utáni sorsa ügyében. Az említett módszertani alaposságot külön értékeltem az olvasás során, hiszen Ablonczy ezúttal a szabadkőműves páholyok iratanyagait és levelezését (így a francia Grand Orient anyagait) nézte át, hogy feltárja a páholyok álláspontját, belső megosztottságait, és relevánsat mondjon a tényleges szerepük mértékéről is.

Mindemellett az Újabb Trianon-legendák szórakoztató is (tudtátok, hogy a román hadseregben felmerült a férfismink-probléma?), máskor fontos nemzetközi jogi és ténybeli kérdéseket tisztáz (például hogy a trianoni szerződés mely részei vannak még ma is érvényben és miért, s mely részeit írta felül a huszadik század folyása). Bónusz: a szöveg olyan jól olvasható, tömör, kellemes egy délutános anyag, amit az aprólékos adatolás és jegyzetelés ellenére a nem történész, a laikus olvasó sem un meg.

Balázs egyébként korábban már volt a Franciapolitika vendége, és ha rajtam múlik, még lesz is :-).

(Kiemelt kép: saját felvétel és szerkesztés)

Kommentek

Kommentek