Macron elnök nem fogadta el Élisabeth Borne hagyományoknak megfelelően benyújtott lemondását.
Ennek az volt az üzenete, hogy ha valaki a miniszterelnöki poszt árán akarna csatlakozni a többséghez, akkor elvben lehet róla szó. Némi lebegtetés, és néhány tárgyalási nap után azonban kiderült, senki nem rohan, így a kormányfői poszt már nem alku tárgya. Macron bejelentette, Borne-t bízza meg az új kabinet összeállításával és vezetésével.
Az egy más kérdés, hogy Borne leváltása – különösen egy férfire – éppen az ellentettje lett volna annak a progresszív üzenetnek, amit Macron pár hete küldeni akart a választóknak, s elsősorban a nőknek. Ráadásul a Nemzetgyűlésben is csökkent a nők aránya – nem véletlen, hogy az elnöki többség gyorsan egy nőt jelölt házelnöknek. Borne esetleges gyors kiebrudalása kínos történelmi párhuzamokat is felszínre hozott volna. Franciaország első női miniszterelnökét, Édith Cressont ugyanis nagyon megalazták anno – és talán nem is azzal a legjobban, hogy éven belül távoznia kellett.
Ha most, pár héten belül kirúgnák, kirúgták volna Borne-t, aki személyesen nem felelős a mostani helyzetért, ezt a “macsók által kicsinált Cresson”-képet eleveníthette volna fel.
Ezért ha lett volna bármiféle megegyezés a kormányfői poszt ügyében, az vélhetően csak akkor működött volna, ha a lehetséges partner egy nőt ajánlott volna az elnök figyelmébe, hogy a fenti nőket kinyírós üzenet ne legyen dekódolható. Ez pedig csökkenthette az erős és ambíciózus férfiak lelkesedését.
