A francia politikában igazi uborkaszezon van – az aszályon és az erdőtűzön kívül (sajnos) arrafelé most a madár se jár. Mindenki szabin. A lapokon érződik az erőlködés, hogy témát találjanak. De azért van néhány fékezett habzású gumicsont, amellyel időnként lehet foglalkozni. Mint például a harmadik országból való állampolgárok szavazati joga az önkormányzati politikában.
A szavazati jog kiterjesztését évtizedek óta ígérik a francia politikusok, főleg a baloldalon. Hogy miért nem valósítják meg? Mert ez alkotmánymódosítást igényelő javaslat. Ez az a téma, amihez a jelenlegi erősen jobboldali parlamenti matekban biztos nem lesz meg a minősített többség. Akkor sem lenne magától értetődő egyébként az elfogadás, ha balosabb lenne a parlament: legutóbb Hollande elnök ígéretei között szerepelt ez a javaslat, de hiába volt az elnöknek két éven át szenátusi és nemzetgyűlési többsége is, a döntés nem született meg. Annak ellenére egyébként, hogy egy 2020-as felmérés szerint a társadalom mintegy kétharmada nem ellenezné a változtatást.
Egy kormánypárti képviselő nyújtotta most be ezt a javaslatot, és hozta a témát ismét napirendre. Ám azon se lepődnék meg, ha benyújttatták volna vele. A harmadik országbeli idegenek önkormányzati szavazati joga ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy polarizáljon, tematizáljon, és megmutassa, ki hol áll. Ezt úgy hívják, gumicsont.
A kormány gyorsan elmondhatta, hogy nem támogatja (üzenet a jobboldalnak), a jobboldal elmondhatta, hogy ellenzi, a baloldal meg elmondhatta, hogy támogatja (ez nagyjából a szokásos táncrend). És ami a legfontosabb: a Renaissance, a kormánypárt üzenhetett a liberálisoknak, hogy ő azért egy kicsit mégis megosztott… és hát igen, addig sem az inflációról, a megélhetésről, meg az energiaárakról volt szó.
Ez egy pár napos téma volt, de amire kellett, megfelelt. Mindenesetre egy dolog biztos: a jövő héten már nem lesz uborkaszezon. Kezdődik a politikai évad.
