Ördögűzés vs. démonizálás: 5 állítás a “menjenek vissza” vitához

Nagy vitát kavart a Nemzeti Tömörülés (RN) egy képviselőjének beszólása a francia Nemzetgyűlésben. A kormányoldal és a baloldal szerint Grégoire de Fournas bekiabálása rasszista volt, egy színes bőrű képviselőtársát, Carlos Mertens Bilongót akarta Afrikába “hazaküldeni”. Fournas képviselő szerint viszont ő csupán arra utalt, hogy a migránsokat szállító hajókat fordítaná vissza Afrika felé (ugyanis éppen ezekről a hajókról volt szó az ülésen). Nyelvileg elvben bármelyik lehetséges, a két mondat ugyanis ugyanúgy hangzik a francia nyelvben, a különbség csak leírva jelzett. A politikai helyzet elemzéséhez azonban tulajdonképpen nem is szükséges mérlegelnünk a kontextust, vagy eldöntenünk, hogy mi hangzott el. A lényeg az, hogy ha valaki nagyon akarja, akkor így is, meg úgy is lehet érteni. Szabad tehát az út az értelmezések előtt, s most mindenki – sajtó, politika – bőszen értelmez is. Ördögűzés vs. démonizálás: ez van a háttérben.

1. Marine Le Pen lassan másfél évtizede gyakorolja az úgynevezett ördögűzés stratégiáját. Ennek célja, hogy levetkőzze az egykori FN rasszista, antiszemita imázsát, miközben ideológiailag-tartalmilag is átszabja a radikális jobboldali pártot. Ennek persze vannak alapvető kommunikációs feltételei, s ezek közé tartozik, hogy a párt politikusai visszafogottságot és kockázatkerülő óvatosságot mutassanak a megnyilatkozásaikban. Ez az óvatosság most biztosan elmaradt, hiszen lassan 24 órája attól hangos a francia sajtó és politika, hogy egy rasszista beszólás hangzott-e el a Nemzetgyűlésben.
2. Az ördögűzés stratégiája történelmi távlatokban sikeresnek mondható, hiszen Jean-Marie Le Pen 2002-ben még egy 18%-os üvegplafonba ütközött az elnökválasztás második fordulójában. Marine Le Pen esetében viszont 2022-ben már 40% felett volt ez a bizonyos üvegplafon. Ebből logikusan következik, hogy a politikai ellenfeleknek érdekük az RN-Le Pen dinamika megtörése. Érdekük bebizonyítani, hogy az ördögűzés nem valós tartalmi változás, csak póz csupán. Úgy is mondhatnánk, hogy a politikai paletta más szereplői abban érdekeltek, hogy megragadjanak minden kínálkozó lehetőséget az RN újbóli démonizálására, a hírhedt üvegplafon lejjebb tuszkolására. Az RN képviselője által bekiabált mondat ilyen értelemben lehetőséget adott az RN politikai ellenfeleinek, ezért tekinthetjük úgy, hogy a bekiabálása politikai hiba volt.
3. A beszólás Marine Le Pen számára személyesen is problémát okoz: az RN frakcióvezetője éppen azzal van (lenne) elfoglalva, hogy a hiányos kompetenciaképét csinosítgassa egy mérséklődő párt egyik vezetőjeként. Most viszont látványos utóvédharcokat kell vívnia egy olyan témában, amelyeket egy ideje már szíve szerint lezártnak tekintene. A helyzet kicsit olyan, mint amikor a társasjátékban a játékosnak vissza kell ugrania a Start-mezőre: ha nem is az egészet, de a kört biztosan kezdheti előlről.
4. A hiba valamennyire vissza fogja vetni Marine Le Pen 2027-es kampányfelkészülését. Mert akármit mond vagy nyilatkozik, kívülről is jól látszik, hogy Le Pen mindent csinál, amit egy politikusnak csinálnia kell, ha újra akar indulni az elnökségért. Így logikusan azt kell feltételeznünk, hogy indulni is fog. Márpedig Le Pen a jó kiinduló-pozíciójánál fogva akár esélyese is lehet a 2027-es elnökválasztásnak, de csak akkor, ha nem követ el hibákat, vagy ha a csapata nem követ el hibákat. És éppen az ilyen fegyelmezetlenségekre, hibákra gondolok, amelyek nagyon megnehezíthetik a radikális jobboldali politikus amúgy viszonylag jó kiinduló helyzetét.
5. A beszólás adta lehetőség kihasználásával a Macron-párt számára természetesen a 2027-es Le Pen dinamika megtörése, az újbóli démonizálás az egyik logikus cél. A másik pedig a radikális baloldal (LFI) zavarba hozása. A Le Pen-párt ugyanis az elmúlt napokban megszavazta a radikális baloldal egyik bizalmatlansági indítványát, és azt ígéri, hogy a következőt is meg fogja. Macronék tehát nagy örömmel tolhatják most a két radikális pártot egymásra, mondván, a centrum az egyetlen mérsékelt erő, miközben összenő, ami összetartozik stb. Az LFI viszont éppen hogy lehetőséget láthat most arra, hogy ez ellen a centrista játék ellen védekezzen, s radikálisan, látványosan elhatárolódjon az RN-től, szalonképtelennek tételezve a Le Pen-pártot. Ergo: mindkét közösségnek, a centrumnak és a radikális baloldalnak is érdeke felhangosítani a beszólás-polémiát. A következő napok eldöntik, hogy ki játssza ezt a játékot a legügyesebben.

Kommentek

Kommentek