Messze van, és mégsem. Aki nem 2027-re készül, az készülhet 2032-re. Is.
Emmanuel Macron utódlása nyitott. Az alkotmány értelmében 2027-ben nem indulhat újra. Az ambiciózus lelkesek pedig minden reggel, minden nap, borotválkozás és nem borotválkozás közben is erre gondolnak. Hogy esetleg 2027-ben, ha ügyesek, a helyére ülhetnek.
Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy ha Macron arra vágyik, hogy egy szövetségese üljön a helyére, akkor akár egy új (előrehozott) választás is segíthet neki a cél elérésében. Mert elképzelhető olyan forgatókönyv, ahol egy cohabitation erősíthetné a macronistákat.
De van egy másik forgatókönyv is, ahol viszont Macronak az lenne az érdeke, hogy ne egy macronista nyerje meg 2027-et, hanem valaki más. Akár Marine Le Pen (minél radikálisabb a győztes, ebben a forgatókönyvben annál hasznosabb Macronnak).
Ez az a forgatókönyv, ahol Emmanuel Macron abban gondolkodik, hogy 2032 ismét az ő éve lehet. Ha egy macronista lenne az elnök, akkor vélhetően ez a macronista 2032-ben újraindulna, és sokkal nehezebb lenne ismét játékba jönni. De ha valaki olyan ülne az Élysée-ben, aki ellen mozgósítani lehetne a centrumot…? Az más lenne. Macron szempontjából ennek az az előnye is meglenne, hogy széttárhatná a karját: Le Pen, vagy bárki más csak azért nyerhetett, mert ő nem volt ott, hogy harcoljon ellene. De majd most…
Ezzel a forgatókönyvvel is számolnia kell az elemzőnek, amikor a 2027-es stratégiákat vizsgálja.
Vagyis ezzel: mi van akkor, ha Macron csak kispadra akar ülni, öt évre, és újra akar indulni 2032-ben, amikor megint megteheti? Nos, akkor nagyon más a helyzet. Ebben az esetben ugyanis NEM érdeke, hogy 2027-ben egy macronista nyerjen, hanem az az érdeke, hogy az ő tábora veszítsen 2027-ben. Ellenzékből könnyebb visszajönni, főleg, ha más veszített 2027-ben…
[…] ott egy érdekesség, mindennel együtt és mindennek ellenére is: egy félmondat, amely felveti a 2032-es visszatérés lehetőségét. Az opció tehát létezik, ott van a […]