A Bloc contre bloc szerzője, Jérôme Sainte-Marie közvélemény-kutató, Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés tanácsadója – úgyhogy két okból olvastam. Az egyik persze a társadalmi-politikai elemzés, másrészt meg mert kíváncsi voltam, hogy hogyan látják Marine Le Pen környezetében a francia társadalmat, a politikai versenyt és a pártrendszert. Általában ugyanis elemzésből következik – arra épít – a politikai cselekvés. Úgyhogy ez a könyv utazás a kulisszák mögé az elemző számára.
Sainte-Marie nemcsak az osztályalapú szavazás problémáját járja körül (tagadva, hogy a szavazói magatartás individuális, “lebegő” lenne), de egyenesen marxista elméleti keretben fog neki elemezni az előző évtized törésvonal-átalakulásait, újrarendeződéseit (Franciaországban az efféle elméleti megközelítésnek történelmi okokból nagyobb hagyománya van, mint Kelet-Európában). A szerző a kötet elején felteszi a kérdést, hogy léteznek-e osztályok egyáltalán (és a könyv végére tulajdonképpen arra jut, hogy létezik egyfajta osztályalapú törésvonal Franciaországban).
A kötet második felében azzal foglalkozik, hogy a “népi” blokk megszervezésére bejelentkező erők (praktikusan a radikális baloldal és a radikális jobboldal) esélyei milyenek a sikerhez, illetve egy szélesebb politikai építkezéshez. A radikális baloldal kapcsán Sainte-Marie érzékeli, hogy a bevándorlás kapcsán elfoglalt álláspontjának nincsen társadalmi többsége (p. 221), és ez az egyik téma, ami az általa népinek nevezett blokk egységes szerveződését akadályozza (p. 216.).
A Le Pen körüli erőtér értelmezését kicsit elnagyoltnak éreztem viszont olvasás közben. Utóbbi kapcsán egyébként Sainte-Marie “tilos kormányváltásról” és üveglapfonról beszél, szembeállítva a – megosztott – népi blokkot az elitblokkal (ugye itt más értelmezésben a megosztottság mellett az RN-nel szembeni köztársasági frontról is szó van, ami viszont gyengülőben van 2022 tapasztalatai alapján).
Összességében azért érdekes ez a kötet, mert megmagyarázza, hogy Marine Le Pen és környezete milyen gondolkodási keretben tart ki amellett, hogy az RN-nek nem egy nagy jobboldali szövetségben kell gondolkodnia (a republikánusok, Eric Zemmour pártja, a Reconquête és az RN részvételével); s miért gondolja azt, hogy a “népi” elemek mostaninál is szélesebb megszólítása lehet a győzelmi esélye. A bevándorlás említett témája történetesen lehetővé tenné a Le Penék által nem különösebben óhajtott jobboldali együttműködést (ebben csak részletekben van különbség a jobboldali pártok között), komoly vita a gazdaság terén lenne köztük. A republikánusok és Zemmour környezete ugyanis liberális(abb) gazdaságilag, ami nem feltétlenül a globalizációval, versennyel szemben szkeptikus népi blokk szája íze szerint való.
(Sainte-Marie, Jérôme. Bloc contre bloc. Les éditions du Cerf, 2019. Kindle edition.)
