Amikor a francia köztársasági elnök pártjának vagy koalíciójának nincs abszolút parlamenti többsége, semmi nem megy egyszerűen. Sem a nyugdíjreform, sem más. Élisabeth Borne kormánya a Nemzetgyűlésben már tíznél is többször szorult a 49-3-as cikkely aktiválására, a szavazás nélküli törvényelfogadásra. Nem kizárt, hogy ez lesz a bevándorlási törvény esetében is. Bár a törvényjavaslatot első körben úgy találták ki, hogy a baloldalnak és a jobboldalnak is tetsszék, a vége éppen az ellentettje lett. A baloldalnak túl jobboldali, a jobboldalnak meg túl baloldali lett a szöveg, a szükséges szavazatok meg egyelőre sehol. Közben viszont aki csak teheti, felvette a játékszert, és igyekszik a saját politikai céljaira használni.
Az illegális bevándorlók kiutasításának felgyorsítása és megkönnyítése, de tartózkodási engedély adása a hiányszakmákban: ez az a bal-jobb egyensúly, amelytől az adminisztráció azt remélte, segít a legújabb bevándorlási törvényjavaslatot átlendíteni a Nemzetgyűlésen. Gyorsan kiderült, nem fog megtörténni. Aztán felmerült, hogy kettészednék a szöveget, de erre se nőtt az ellenzéki lelkesedés. Élisabeth Borne kormányfő ezután gyakorlatilag elismerte a kudarcot, amikor bejelentette, a javaslat mégsem tavasszal-nyáron kerül a Nemzetgyűlés asztalára, se egyben, se külön, mert nem tudott megegyezni a republikánusokkal (Les républicains, LR). A köztársasági elnök mégis felgyorsította a naptárat. A cél most a júliusi benyújtás, az őszi tárgyalás. A konzervatív republikánusok azt mondják, elmennek az egyeztetésre, de sokat nem várnak tőle (s közben egy másik vonalon ők is akcióba léptek).
A cikk folytatása a Neokohnon olvasható.
[…] kellenek. Márpedig egy ilyen éppen napirenden lehet (vagy nem, erről megy a vita), méghozzá a migráció ügyében. A szenátusi választás nyomán megmaradt status quo a republikánusok befolyását konzerválja. […]