Tegnap az Energiaügyi Minisztérium bejelentette, hogy a magyar kormány elmélyíti az együttműködését a Framatome nevű francia atomenergetikai céggel. A közlemény szerint a francia-magyar partnerséget “az új megállapodás az atomerőművek hosszú távú üzemeltetésével és üzemanyag-ellátásával összefüggő közös munkával egészíti ki“. Hogy magyar szempontból miről lehet itt szó, arról itt olvashatsz bővebben, mi most nézzük meg, hogy mi a jó a Framatome hazai terjeszkedésében a franciáknak!
Természetesen tudom, hogy nem egy magyar-francia nukleáris együttműködés fogja a térség geopolitikai egyensúlyát megbolygatni, de a most zajló nagy sakkjátszmában (egy lépésként) azért lehet jelentősége. Mutatom, hogy hogy néz ki a francia játszma, amiben a Framatome magyarországi erősödése lépésként értelmezhető.
1. Franciaország versenyhátrányban van Németországgal szemben a KKE-régióban, amelyet korrigálni szeretne
Franciaország a Szovjetunió bukása és a rendszerváltások után egy egységes Németországgal találta szembe magát, amely ráadásul 2004-ben a gazdasági klienseit be tudta vinni az Európai Unióba is. Ez természetesen elbillentette az unión belüli német-francia erőegyensúlyt. A franciák ezért igyekeznek a figyelmüket a KKE-régió felé fordítani. Macron elnök például már korábban is kereste a kapcsolatot a közép-európai országokkal (lásd például a V4-es csúcson tett látogatását).
2. Megnyílt egy piac, miközben Németország hosszú távon kicsekkolt
A KKE-régióban a francia befolyás növekedéséhez a Framatome és a nukleáris energia egyfajta zászlóshajó is lehet; nemcsak üzletileg fontos ezért a szlovákiai és a magyar terjeszkedés, hanem politikailag is. Ezen a téren ugyanis Németország történetesen nem tartós versenytárs, hiszen éppen leépíti a nukleáris iparát (az USA és Oroszország viszont versenytárs, és ott a franciák szívesen csatába is szállnak). A másik oldalon pedig, aki porlasztani akarja az ellátási és geopolitikai kockázatait, az többfelé is nézelődhet, ami a franciáknak épp jól jövő esély, hiszen amúgy is pozíciókat akarnak fogni a régióban.
3. Franciaország egyre erőteljesebben udvarol Közép- és Keleti-Európának, szóval minden Framatome-szerződés számít…
A nemzetközi sajtó csak most vette észre, de Emmanuel Macron az elmúlt hónapokban végrehajtott egy külpolitikai fordulatot a háború kérdésében. Franciaország közvetítési kísérleteit, Oroszországhoz való viszonyát Közép- és Kelet-Európa jó része gyanakodva figyelte. A német atlantizmus határozottan megértőbb fülekre talált Varsótól Vilniusig, mint Macron kezdeményezései. A francia mozgástér emiatt folyamatosan szűkült, és Párizsnak megint Berlinre kellett figyelnie.
A politikaváltás pillanata az idei pozsonyi Globsec-konferencián elmondott beszéd volt, ahol Macron levonta a 2022 február óta eltelt idő konzekvenciáit francia szempontból:
A francia elnök gyakorlatilag elengedte az Oroszországgal való kapcsolat keresésének a célját, felsorakozott a kemény pozíciót valló KKE-államok politikájához, hangsúlyozta továbbá, hogy a stratégiai autonómia kérdését nem a NATO ellenében, hanem a NATO-n belül képzeli el. A Politico értékelése szerint politikai számítás van a háttérben, de akár úgyis mondhatjuk, hogy Macronnál megérett az a gondolat, hogy Németország (és az USA) előnyre tesz szert a régióban Franciaország ellenében, ha látványosan megértőbben rezonál a KKE-államok biztonsági félelmeire, szükségleteire, az Oroszországgal kapcsolatos történelmi tapasztalataira.
Mivel Macron 2022 óta nem tudott érdemben közvetíteni a háború témájában, viszont egyfolytában európai teret veszített, úgy döntött – kis túlzással – hogy amit nem tud megakadályozni, annak az élére áll. És ez igaz a bővítés kérdésére is, amelyben Franciaország hagyományosan szkeptikus. (Persze a bővítés ezer gyakorlati, megrágandó kérdést felvet, szóval a támogatása felhangosításával Macron nem vállal igazi nagy kockázatot, hiszen a részletek kitárgyalása, a végrehajtás minden valószínűség szerint nagyrészt az utódjára marad. Másrészt ott van a többsebességes Európa ötlete, amely mégiscsak tompítja a bővítés támogatásáról mondottakat, s amelynek a hangoztatásában Macron nem változtatott 2017 óta.)
Tehát:
Látszólag messze visz az érvelés, de arról van szó, hogy minden kis francia erősödés, pozíciófogás a mi környékünkön – legyen az katonai, nukleáris, vagy üzleti jellegű, akár a Framatome, akár más cég révén – a német-francia (tágabb értelemben pedig az amerikai-európai) erőegyensúlyról is szól. Legalábbis Párizsban ezt a szempontot biztosan figyelembe veszik.
Emmanuel Macron uniós politikájának aktuális kérdéseiről itt olvashatsz bővebben.
(Kiemelt kép: Pixabay.com)
