Ferenc pápa két napos apostoli – nem állami – látogatásra érkezett pénteken Franciaországba (leegyszerűsítve: nem államfői, hanem vallási vezetői minőségében tartózkodott az országban). Marseille-i miséje előtt mindazonáltal találkozott Emmanuel Macron köztársasági elnökkel, s utóbbi a szombati szertartáson is részt vett. Amit a laikus állam nevében jó páran kritizáltak.
Franciaország az 1905-ös törvény értelmében nem ismer el és nem is támogat egyházakat, illletve vallási tevékenységeket. Ez az alapvető szabály, viszont a politikai gesztusok óvatosabban szabályozottak. Az elnöktől, a köztisztviselőktől ugyanakkor mindig elvárt a laikus viselkedés (vagyis hogy hivatali pillanataikban hivatali, és ne magánemberi minőségükben járjanak el, a vallási meggyőződésüket privát ügyként kezeljék).
Összességében a vallási szervezetekkel való kapcsolattartás a tisztviselők számára nem tilos. A pápa ráadásul az egyik legbonyolultabb “eset”. Hivatali partner is, nemcsak egy egyházi szervezet feje: a pápa Vatikán állam államfője is. A marseille-i látogatáson viszont nem ebben a minőségében volt jelen, Macron mégis találkozni akart vele, sőt, elment a misére is – ez okozta a nagy vitát.
Egyébként a mise önmagában nem egyedi alkalom, korábban is előfordult ilyen elnöki látogatás. Macron elnök maga is járt már vallási ünnepen (például a böjtöt megtörő iftar vacsorán a muszlim közöségekkel). Az azonban biztos, hogy a francia rendszerben nagyon elvárt egy ilyen megjelenés alapos indoklása.
A francia sajtóban hallottam olyan értelmezést, hogy Macronnak most fontosabbak a katolikus (jobboldali) szavazók, mint hogy a baloldaliak megsértődnek-e. De látva a pápa migrációval kapcsolatos üzenetét (pl.: “A hozzánk menekülőket ne tehernek, hanem testvérünknek tekintsük“), ők sem lehetnek teljesen elégedetlenek. Azzal együtt sem, hogy abortusz-kérdésben Ferenc megerősítette az egyház konzervatív álláspontját.
Az államfő-partnernek járó diplomáciai gesztuson túl valami ilyesmi lehet a magyarázata annak, hogy Macron elnök számára miért volt viszonylag kicsi politikai kockázata a találkozónak és a misének: a nap végére – a dolgokat a francia politika kontextusából nézve – mindenki kapott legalább egy politikailag értelmezhető üzenetet innen vagy onnan.
És még egy dolog: Macron beszélt a pápának az eutanáziáról szóló tervezett törvényről is. Ez vélhetően lehetővé tette számára, hogy felmérje, mekkora egyházi ellenállásra számíthat majd. Ez azért érdekes, mert az elnök korábban úgy vélekedett, az azonos neműek házassága ellen tiltakozókat anno megalázták, nem beszéltek velük eleget. Akár azon is dolgozhatott a pápai találkozón, hogy róla ne mondhassák majd el, hogy nem beszélgetett eleget az egyet nem értőkkel.
(Kiemelt kép: Wikimedia Commons – Presidencia de la República Mexicana)
