A háromévente esedékes szenátusi választás semmiféle meglepetést nem hozott: marad a jobboldali többség, pár mandátumot mozogtak a frakciók. Apróságok viszont vannak, amelyeket érdemes megemlíteni, mert meglehetősen beszédesek.
Nézzük tehát!
- A szenátusi választás közvetett választás, ezt jelenti, hogy regionális, megyei, önkormányzati tisztviselők és delegáltak szavaznak, a polgárok nem. Most 170 mandátumról volt szó a 348-ból, mintegy 80 000 elektornak volt kötelező a részvétel.
- Ráadásul a rendszer úgy van kialakítva, hogy a vidék túlreprezentált. Ez azt jelenti, hogy akinek jobb a vidéki beágyazottsága, jobban szerepel. Történetileg egyébként a testületben jellemző a jobboldali többség (kivéve a 2011-2014 közötti három évet, amikor a szocialistáknak sikerült az, ami se előtte, se azóta).
- A választás alkalmas a helyi beágyazottság vizsgálatára az elitek körében (az országos politikai – polgári – támogatottságok aktuális felmérésére viszont nem, az országosan domináns pártok – Reneszánsz, RN, LFI – nem, vagy alig látszanak a Szenátusban).
- Beágyazottság tekintetében ezúttal két pártot volt érdemes nézni. Az egyik a Reneszánsz, vagyis a Macron-párt, mely pozíciókat veszített, kedd esti becslések szerint összesen 20-an lesznek. Ezt azt jelenti, hogy kicsit gyengültek, azaz Macronék nem tudták erősíteni a vidéki beágyazottságukat, ami 7 év alatt, két kormányzati ciklus birtokában figyelemre méltó eredményhiány. Egyébként az egyetlen kormánytag, aki elindult most jelöltként – az állampolgársággal kapcsolatos ügyekért felelős államtitkár, Sonia Backès -, csúnya vereséget szenvedett, és a szokásoknak megfelelően le is mondott a tisztségéről.
- A másik figyelendő szervezet a Nemzeti Tömörülés, mely (a nulláról) három szenátori hellyel előre tudott lépni. Ez viszont a beágyazottság növekedését sugallja (ráadásul úgy, hogy a jelöltjei több szavazatot kaptak, mint amennyire az önkormányzati helyek alapján számítani lehetett volna, amit Jordan Bardella pártelnök értelemszerűen meg is próbált kihasználni a pártja létszámnövelésére). Érdekesség ugyanakkor, hogy ez az átszavazós jelenség már korábban is megfigyelhető volt, amikor a Szenátusba bekerültek az akkor még Nemzeti Frontnak nevezett párt jelöltjei, így a következő választást meg kell várni a végleges következtetések levonásával, hogy tartós beágyazottság-növekedési tendenciáról van-e szó.
- A Szenátus a törvényhozási folyamatban másodlagos a Nemzetgyűléssel szemben (ha nincs egyetértés, a Nemzetgyűlés dönthet), de alkotmánymódosításos kérdésekben a szenátorok is kellenek. Márpedig egy ilyen éppen napirenden lehet (vagy nem, erről megy a vita), méghozzá a migráció ügyében. A szenátusi választás nyomán megmaradt status quo a republikánusok befolyását konzerválja. A Jean-Luc Mélenchon-féle Lázadó Franciaország viszont továbbra is láthatatlan a felsőházban.
- Emmanuel Macron megpróbálta a szenátusi választás témáját levenni a napirendről, vasárnap este főműsoridőben interjút adott, hogy például a nigériai kivonulásról szóló a bejelentéseivel elszívja a levegőt a gyenge szereplésről szóló hírektől. Ez valamennyire sikerült is, a szenátusi választás már vasárnap este is másodlagos hír volt, hétfőre gyakorlatilag lekerült a vezető hírek közül.
Ha szívesebben hallgatsz, mint olvasol elemzéseket, akkor a pozsonyi Pátria Rádió kérdezett kedd reggel a témában:
(Kiemelt kép: pixabay.com)
