Élisabeth Borne miniszterelnök a napokban ismét többször használta az alkotmány 49-3-as cikkelyét, költségvetési és pénzügyi tárgyú jogszabályok elfogadásához. Az ellenzéki pártok egy része menetrendszerűen benyújtotta az ilyenkor szokásos bizalmatlansági indítványt, sikertelenül. Mi ennek a jelentősége?
Nos, ebben a pillanatban konkrétan SEMMI.
Bár a kisebbségi Borne-kormány feje fölött folyamatosan ott lóg a Damoklész kardja, nagyon úgy tűnik, hogy nem egy Nupes- vagy egy RN-indítvány fog véget vetni a munkájának. Élisabeth Borne a legjobban attól tarthat, hogy egy republikánus vagy egy centrista Liot-indítvány buktatja meg. Ahhoz ugyanis, hogy Borne-nak le kelljen mondania, gyakorlatilag mindenkinek a szavazata kell. Márpedig az RN és a Nupes indítványait a mérsékelt ellenzékek nem szívesen szavazzák meg (a kormánybuktatás érdemét sem szívesen adnák át a radikálisoknak).
A legnagyobb esélye a Borne-kormány bukásának akkor van, ha egy republikánus indítvány kerül elfogadásra, mert a kormányoldal velük tárgyal a legtöbbet.
Ők pedig – ellenzékből tulajdonképpen igen ügyesen nyomást gyakorolva – pontosan meg is mondják, hogy mik a vörös vonalaik. Most már nemcsak a migrációs törvény ügyében, hanem a magánszektor egyik nyugdíjkasszájának a kérdésében is van ilyen. Viszont az, amiről korábban írtam (hogy érdemi változás egy új választás esetén nem történne a parlamenti erőviszonyok tekintetében, azaz az ország nem válna kormányozhatóbbá), továbbra is igaz. Vagyis a várhatóan jobban szereplő RN kivételével senki nem érdekelt igazán egy kormánybuktatásban, meg az azután – politikailag logikusan – következő előrehozott választásban.
Mindenesetre ha a 49-3-mal egy sorban azt látod, hogy “nyugdíj”, vagy “migrációs törvény”, akkor már kezdjél figyelni. Ha pedig a bizalmatlansági indítvány benyújtója a republikánus párt (LR), akkor még inkább.
De egyelőre nincs ilyen helyzet. Ezért nem túl érdekes, hogy újabb és újabb 49-3-ak és bizalmatlansági indítványok jönnek sorban. Mert jönnek. De ezek nem azok a bizalmatlansági indítványok, amelyekre felkapja a fejét az ember.
Viszont van itt még valami, ami figyelemre méltó.
A migrációs törvény kapcsán a Macron-párt baloldala is elkezdett mozgolódni. Céljuk, hogy a 3. cikkely, vagyis az illegálisan az országban tartózkodó dolgozók tartózkodásának a legalizálása ne kerüljön ki a tervezetből. A republikánusoknak viszont éppen ez a cikk szúrja a szemét. Vagyis egyre nehezebb lehet a “saját baloldal” és a jobboldal közötti egyensúlyozás, mert amit az egyik oldalon nyerhet a kormány, elveszítheti a másikon. A közvélemény mindenesetre szigorítós hangulatban van. A Nemzeti Tömörülés ráadásul megüzente, hogy bizonyos feltételek fennállása, például a legalizálás elmaradása esetén, hajlandó tartózkodni, ezzel elősegíteni a törvényjavaslat elfogadását.
Vagyis: a migrációs törvény nemcsak a 49-3 szempontjából lehet fontos.
Az elnöki többségek időnként fogynak, fogyadoznak. François Hollande esetében a frondeur-öknek nevezett társaság a párt baloldalán helyezkedett el, és igencsak megnehezítette a kormány dolgát a ciklus második felében. De az első Macron-ciklusban is az lehetett a benyomásunk, hogy a kormányoldalon belüli elégedetlenség inkább a párt baloldalán keresendő.
És most megint ez a helyzet. Új helyzet, és mégis ismerős. Ezt már láttuk. Nemcsak a 49-3, hanem emiatt is figyelem a fejleményeket. Kisebbségből kormányozni sohasem leányálom, de ha a kormánypárti frakció még elégedetlenkedik is vagy szakadozik…
(Kiemelt kép: Európai Parlament – Wikimedia Commons)
[…] szocialisták kijelentették, hogy ha a republikánusok a migrációs törvény esetleges 49-3-as elfogadása miatt bizalmatlansági indítványt nyújtanának be, akkor nem számíthatnának a Szocialista Párt (PS) szavazataira. Jó hír a […]