Sok helyen olvashatjuk, hogy Élisabeth Borne miniszterelnök lemondott, Emmanuel Macron köztársasági elnök pedig elfogadta a lemondást. Ez alkotmányjogilag van így.
Alkotmányjogilag az elnök nem rúghatja ki a miniszterelnököt. De ez nemcsak alkotmányjogi, hanem politikai kérdés is. A hagyomány – a politikai hagyomány – az, hogy ha az elnök kéri, a miniszterelnök távozik. Vagyis benyújtja az elnök kérésére a lemondását (De Gaulle a kinevezéskor még biankó lemondást is kért, aztán ez a szokás elmaradt, a kirúgás politikai lehetősége viszont megmaradt).
Vagyis amikor Élisabeth Borne lemondott, akkor azért mondott le, mert ezt beszélték meg a köztársasági elnökkel. Nem csoda, hogy ezután az elnök elfogadta a lemondást…
Amikor korábban veszélyben volt Borne pozíciója, több oka volt annak, hogy miért maradhatott a posztján. Itt most az utolsó felvetésre utalnék vissza a hivatkozott cikkben: holnap többet tudunk arról, az új emberhez lesz-e új üzenet is.
(Kiemelt kép forrása és a licenc: Európai Parlament – Wikimedia Commons)
