Bernadette Chirac az egyik legérdekesebb francia first lady: még egy korábbi generáció szülötte (pl. magázódtak azzal a Chirac-kal, aki a De Gaulle-korszakban tette első politikai lépéseit), de akár feminista pionírnak is tekinthető. Politikusfeleségként ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy saját politikai bázisa, pályája legyen, ha nem is országos, de helyi szinten. A róla szóló filmben Catherine Deneuve kapta a főszerepet, és nem okozott csalódást.
Bernadette Chirac még él, de az élete egy nagyon fontos szakaszáról máris film készült. Ez szerintem jó dolog, a francia televíziózásban és moziban ennek van hagyománya. Elvégre így is elkezdődik a közelmúlt feldolgozása (hosszú évekkel ezelőtt láttam már például játékfilmet arról, hogy milyen válsággal küzdött Nicolas Sarkozy házassága Céciliával a megválasztása pillanatában – nyilván sok volt benne a szubjektív elem, de a tény, hogy ezt az alkotók kiemelték, azt üzente, hogy a fegyelmezett és profi Sarko sérülékeny férfiként ült az elnöki székbe, ami azért politikailag is releváns dolog).
Az efféle filmekben tényleg mindig van egy politikai szubjektum. Vitathatóak és érzékenységeket sérthetnek, de az objektív tárgyilagosság elsősorban a politológusok, újságírók és történészek dolga – mindenesetre nekem politológusként önmagában érdekes, hogy milyen értelmezések lehetségesek, aztán hogy hogy alakul ki egy személyiség megítélésének a kánonja (és ehhez mit tesz hozzá a művészet a maga politizáló eszközeivel).
A cikk folytatása a Franciacsókon olvasható.
(Kiemelt kép: Youtube-képkivágás)
