Mennyire zavarosak a közvélemény-kutatások?

Több alkalommal és több helyen beszéltem arról, hogy mennyire kérdőjeles a közvélemény-kutatások mostani használhatósága. Arról is, hogy a mandátumbecslések ezen a héten még mennyire csak kiindulópontnak jók. Ennek egyszerű oka van: a szemünk előtt áll fel a mezőny, és zajlik a politikai verseny az értelmezésért és a mozgósításért. Vagyis folyamatosan frissítenünk és figyelnünk kell. De akkor mire megyünk a meglévő számokkal?

Az átláthatóság kedvéért csináltam egy táblázatot a múlt hét nagyobb kutatásaiból (ha még találsz, kommenteld linkkel, kérlek!):

ElabeHarrisIfop/LeFigaroOpinionwayIfop/JDDCluster17
Rassemblement national / Nemzeti Tömörülés31%34%35%3235%29,5%
Ensemble / Renaissance (Macron-tömb)18%19%18%29%19%18%
Nouveau freont populaire / Új népfront (baloldali összefogás)28%22%25%25%26%28,5%
LR / Les républicains6,5%9%9%9%7%7%

Maronék támogatottsága nagyjából egyenletes az egyes intézeteknél, és egyetértés van abban, hogy kicsit magasabb, mint az EP-választáson elért eredményük.

A republikánusok stabilan 5-10% között vannak (ez ugye nagyon nem mindegy egy arányos rendszerben, de a francia nem az, a második fordulóba jutáshoz 12,5% kellene minden egyéni körzetben, nyilván a támogatottság nem egyenletes, de ezzel most nem bonyolítom).

A Nemzeti Tömörülés adatai eléggé szórnak – 29,5 és 35 között állnak, de az átlag 33% körül alakul, ami talán kicsit magasabb az EP-eredménynél, de nem kiugróan (jövő héten az újabb adatokból meglátjuk, hogy az erősödés, esetleg a szinten maradt mobilizáció tézise áll-e meg nagyobb valószínűséggel – az világos, hogy nem lehet egy párt támogatottsága egyik nap 29%, a másik nap 35%, valahol valakit megtalált a hibahatár vagy esetleg valamilyen mintavételi hiba).

Szórnak a baloldali összefogás adatai is, bár a benyomásom az, hogy a hét második felében publikált adatokban mintha kicsi erősödést láthatnánk (a Cluster, illetve az Opinionway számai is utalnak erre, utóbbi a riportban; de a Politico Poll of Polls-ában is 30 körül van a NFP). Ez a másik figyelendő dolog, hogy valóban így van-e, vagy itt is a hibahatár ördöge dolgozik. Az adatokat böngészve egyébként azt látjuk, hogy – például az Ifopnál – 7 ponttal szerez kevesebbet a baloldali összefogás, mintha a pártjai külön-külön indulnának, azaz itt még lehet mozgósítási tartalék.

Most az a szakasz jön, amikor a Nemzeti Tömörülés a radikális baloldal ellen érvel, a baloldal a radikális jobboldal ellen kampányol, a centrum (Macronék) pedig a két nagy, “radikálisokkal szövetséget kötő” tömb ellen szólal fel. Vagyis: a többiekre mutatva akar majd mindenki mobilizálni.

Nyilván ilyen gyorsan változó környezetben a mérések gyorsan avulnak. A jelöltállítások és párttámogatások leadásának a végső napja ma van, így hamarosan tisztábban látunk. Legalább a szereplők fixálódnak. Onnantól kezdve pár nap, és lesznek megbízhatóbb, jobb számok. Addig is legyünk óvatosak. Ezt a posztot magamnak is írom, egyrészt, hogy egyben lássam az adatokat, másrészt emlékeztetőül, hogy ne értelmezzem túl a dolgokat.

Ami a mandátumbecsléseket illeti, azokkal is várjunk a jövő hétig, bár a frissülő posztban publikáltam párat. Nem érdemes komolyan nézegetni őket addig, amíg nem áll össze a mezőny, és amíg nincsenek a mezőny ismeretében csinált mérések. Mint írtam, ugyanez a közvélemény-kutatások korlátja is.

De a jó hír, hogy legalább pontosan tudjuk, hogy a jövő héten mit kell figyelni.

(Kiemelt kép: Pixabay.)

Kommentek

Kommentek

One comment on “Mennyire zavarosak a közvélemény-kutatások?

Comments are closed.