Bár a felszínen az a kérdés, hogy milyen kormányfőt nevez ki Emmanuel Macron, és mögötte milyen kisebbség lesz, valójában a párizsi szereplők, különösen a pártok más játékot játszanak. Ők már elkezdték a 2025-ös nemzetgyűlési kampányt. Igen, a szereplők nagy része azzal számol, hogy a köztársasági elnök 2025-ben újabb nemzetgyűlési választást ír ki. Hogy miért matekoznak így, és ez mivel jár? Íme a magyarázat.
2027 A VÉGCÉL, DE LEHET ELŐTTE MÉG EGY 2025-ÖS MEGÁLLÓ
A francia politikával foglalkozók azt szokták feltételezni, hogy a francia politikai logika elnökválasztástól elnökválasztásig terjed. Ez általában igaz is, most is az. Macron részben azért oszlatta fel a Nemzetgyűlést, hogy 2027-re jobb helyzetbe manőverezze a centrumot – és ha 2025-ben ismét megteszi, akkor hasonló céljai lesznek (a 2025-ös év azért logikus feltételezés, mert 2026-ban önkormányzati választás lesz, és kezdődik az elnökválasztási előkampány, akkor már nem érdemes oszlatni). Ráadásul amíg ez az alsóház van hivatalban, korlátozott az elnök mozgástere, hiszen a nemzetgyűlési mandátum-eloszlás (a többség korábbinál komolyabb hiánya) felerősítette a politikai rendszer félparlamentáris jellegét, a Nemzetgyűlés, s vele a pártjátékok jelentőségét. Ez érdekeltté teheti az elnököt abban, hogy ismét megpróbálja számára kedvező irányba tolni a dolgokat. S mivel a Nemzetgyűlésben bizonytalan, potenciálisan instabil a helyzet, a szereplők is azzal számolnak, hogy nem tarthat örökké. Emlékeztetőül: 2022 után két évet bírt ki az akkori Nemzetgyűlés, pedig stabilabb, kevésbé bizonytalan volt. Így tehát most mindenkinek az a célja, nemcsak az elnöknek, hogy a következő megállóra, akármikor is jön el, jobb helyzetbe kormányozza magát.
LEHET, HOGY SPEKULÁCIÓ, DE SEGÍT MEGÉRTENI, HOGY KI MIT CSINÁL
Fontos, hogy akkor is azzal kell számolnunk, hogy lesz 2025-ös választás, ha valójában nem lehetünk biztosak benne. Az alkotmány szerint a most megválasztott Nemzetgyűlés mandátuma 2029-ig tart, noha abban persze biztosak lehetünk, hogy nem tart addig ki, hiszen legkésőbb 2027-ben az új köztársasági elnök minden bizonnyal feloszlatja. Az esetleges korábbi oszlatás pedig Emmanuel Macron egyszemélyi döntése lesz. De semmi sem kötelezi rá. Miért érdemes mégis úgy gondolkodnunk, hogy 2025-ben feloszlathatja az alsóházat? Egyszerűen azért, mert a szereplők is ezzel számolnak. Tehát a mai cselekedeteik csak ebből a szögből érthetők meg igazán. Úgy számolnak, hogy lesz 2025-ös választás, és úgy is viselkednek.
A BALOLDAL, A KORMÁNYZÁS ÉS AZ ÉPÍTKEZÉS KEZDETE, AVAGY LUCIE CASTETS MINDENKÉPP MARAD
Kezdjük a szereplők közül a leglátványosabban mozgó Új népfronttal. A baloldali szövetség kiállította Lucie Castets miniszterelnök-jelöltet, akinek a kinevezését Emmanuel Macron visszautasította. (Valószínűleg nem elsősorban a személye, hanem az öt támogató Lázadó Franciaország és az Új népfront programja miatt.) Castets erre nem azzal reagált, hogy visszament köztisztviselőnek Párizsba, hanem éppen hogy eljött Párizsból, tartósan szünetelteti a munkáját, tartós politikai részvételt ígérve. Ezt csakis egy módon lehet értelmezni: az Új népfront és miniszterelnök-jelöltje úgy véli, lesz még egy kör, és nemsoká lesz az a kör. Innen nézve pedig rögtön két dolog is érthetővé válik:
- egyrészt az, hogy miért akarja annyira Olivier Faure PS-főtitkár egyben tartani a szövetséget, szemben a pártja azon képviselőivel, akik akár a kormányzás érdekében együtt is működnének Emmanuel Macronnal. Faure vélhetően azzal számol, hogy egy új választás esetén több mandátumhoz juthatnak az Új népfront-kooperációval, mint ha mindenki különválna a baloldalon – ez volt a logikája a 2024-es összefogásnak is;
- másrészt az, hogy miért annyira kategorikus a baloldal Castets kinevezésének a követelésében. Az ugyanis mindenki számára világos, hogy az esetleges kinevezés is vélhetően rövid kormányzáshoz, gyors bukáshoz vezethetne. Egy kampánylogikában azonban ez mindegy: ha kinevezik, és Castets meg tud csinálni valami szimbolikusat, a baloldalon népszerűt, a többiekre lehet mutatni, hogy véget vetettek neki; ha pedig nem nevezik ki, akkor meg lehet Macront kritizálni. Egy kampányban mindkét forgatókönyv használható, és az Új népfront használja is.
A REPUBLIKÁNUS JOBBOLDAL DILEMMÁI: HOL VESZÍTENEK KEVESEBBET?
A republikánus jobboldal évtizedek óta kormányzó pártként tekint magára. Vagyis az identitása része, hogy egyike azoknak a pártoknak, amelyek mélyen beágyazottak, és képesek Franciaország kormányzására. Az, hogy ez 2017 óta mennyire van így, most mindegy, a lényeg az identitás. Amikor egy magát kormányzó pártként tekintő párt számára dilemmaként merül fel, hogy bemenjen-e egy kormányba, esetleg kívülről támogasson-e egy kormányt, az érdemes a figyelmünkre. Márpedig most ez a dilemma. Ugyanis a kormányzás (=az országért való a felelősség vállalása) potenciálisan Macron pártjának, illetve Macronnak a halálos ölelését is jelenthetné a republikánusok számára. Megakadályozhatná, hogy a republikánusok ellenzékből építkezhessenek, és a jövőben nagyobb autonómiával vállalhassanak felelősséget az országért. Egyelőre úgy tűnik, hogy a második forgatókönyvre készülnek, vagyis az ellenzéki építkezésre a nagyobb autonómia reményében (esetleg valamiféle hallgatólagos megegyezésre a bizalmatlansági indítványok dolgában, programbéli engedményekért cserébe, noha ez 2022-2024 között sem működött túl hatékonyan). Azonban a republikánusoknál is vannak belső viták, ezt is fontos megjegyezni. A párttól fokozatosan távolodó Nicolas Sarkozy például nyilvánosan bátorítja a republikánusokat, hogy vegyenek részt a kormányzásban. Egyúttal az ellenzéki építkezéssel kapcsolatos érvet is elveti: “A mai helyzet komolysága azonban azt jelenti, hogy stratégiát kell váltanunk, és felelősséget kell vállalnunk a kormányzásért. Ártott nekem, hogy négy évig Jacques Chirac belügyminisztere voltam, akivel sok nézeteltérésem volt? Mindenesetre nem akadályozott meg abban, hogy a múlttal való szakítás mellett kampányoljak, vagy hogy elnökjelöltként induljak“.
MARINE LE PEN ÉS A NEMZETI TÖMÖRÜLÉS (RN): KIVÁRÁS
Emmanuel Macron számára 2027 szempontjából akár egy Nemzeti Tömörülés(RN)-kormány is használható lett volna Marine Le Pen hitelességének és politikai érintetlenségének az erodálására. Mivel máshogy alakult a helyzet, az RN abból a kényelmes helyzetből építkezhet a következő parlamenti és elnökválasztásra, hogy erősödött bár, de még mindig nem kormányzott. A 2024-es kampányban tapasztalt problémák 2025-re néző javítása azonban csak az egyik magyarázata annak, hogy az RN miért töltötte diszkréten a nyarat. Marine Le Penék számára egyrészt gyorsan világos lett, hogy a párt ellenzékben marad, ahogy az is, hogy a parlamenti bazár sem számolódik fel. A visszafogott parlamenti jelenlét és munka stratégiája tehát folytatódhat, addig is, a taktika láthatóan az, hogy nem kell akadályozni az ellenfeleket a bizonytalanságaik nyilvánosság elé tárásában. Nem véletlen, hogy Marine Le Pen egyik első érdemi megszólalása az volt a napokban, hogy Macron hívjon össze rendkívüli ülésszakot – az ottani viták baloldal és centrum között ellenpontozhatnák az RN megjelenését. Erről hosszabban beszéltem a Pátria Rádióban is:
Le Pen minden bizonnyal azt is tudja, hogy Macronnak szüksége van rá ahhoz, hogy a centrum játékban maradhasson 2027-re – amíg ugyanis a centrum és az RN globalizációra fókuszáló komplex csatája zajlik, addig a hagyományos bal-jobb törésvonal nem tud elemi erővel feltörni. Itt jogos a hümmögés, hogy 2024-ben azért látszanak ennek a technikai Macron-Le Pen szövetségnek a korlátai is, hiszen az Új népfront gyengén tartását nem sikerült elérniük. Ám az igazság az, hogy nem adták fel, Macron most is keményen dolgozik az Új népfront, és ezen belül is a Szocialista Párt szétszedésén. Ehhez elsősorban a mérsékelteket kell magához édesgetnie, vagy legalábbis lebontania a baloldali összefogásról. Ezt a célt szolgálja többek között Bernard Cazeneuve nevének az emlegetése is, mint potenciális miniszterelnök.
A LÉNYEG
A francia politika fókusza most a parlamenten és a pártokon van, hiba Macron alkotmányos joga a kormányfő kinevezése. A szereplők 2025-re, pontosabban egy 2025-ös nemzetgyűlési választásra készülnek, ami természetesen egy újabb helyezkedési lehetőség számukra a 2027-es elnökválasztás előtt.
(Kiemelt kép: pixabay.com)
[…] egyetlen politikai szereplő sem lehet igazán elégedetlen – már ha fejben tartjuk, hogy 2025-ben újabb választásra számíthatunk. Egy biztos: a Barnier-kormány jobboldali kormány lesz, és Marine Le Pen dönti el, hogy meddig […]