François Bayrou kormányfő és kormánya hat bizalmatlansági szavazáson van túl, és ezeket egyelőre túlélte. Az, hogy meddig, nyitott kérdés.
Az első bizalmatlanság után kérdezett a pozsonyi Pátria rádió. Akkor még kevesebbet tudtunk:
Most már többet látunk. Felmerül tehát a kérdés, hogy akkor összességében mi most a helyzet, mennyire stabil a kormányfő pozíciója?
Költségvetés van, a közvélemény egyelőre elégedett, de jönnek a konfliktusos témák
Az biztos, hogy Bayrou valahogy ügyesebben tárgyalt, mint Michel Barnier, hiszen Barnier belebukott a költségvetési vitákba, Bayrou meg nem. Ugyanakkor minden bizonnyal volt ebben a miniszterelnöknek segítsége, méghozzá a közvélemény: egy felmérés szerint 64% mondta azt, hogy örül annak, hogy nem bukott meg a kormány. Ilyen számokat nyilván a parlamenti pártok is láttak, és úgy döntöttek, hogy nem mennek szembe a szavazóikkal. Persze a szavazók véleménye is változhat, ha például olyan ügyek jönnek, amelyek az egyes pártok bázisait más irányba lökik (és itt különösen a nyugdíjra, esetleg a migrációra gondolok).
Érdekesség, hogy a bizalmi szavazások megnyerése után Bayrou népszerűsége még nőtt is, pedig napirendre került egy iskolai bántalmazási ügy a kilencvenes évekből (affaire Bétharram), ahol az a kérdés, hogy vajon anno oktatási miniszterként tisztában volt-e a felmerülő gyanúkkal.
Tehát ebben a pillanatban nem a buktatás felé hajlik a közvélemény, de a fent említett eset révén is látszik, hogy ez akár percenként, információnként változhat.
Kaptak-e valamit a szocialisták?
Akár meg is állhatnánk itt az elemzésben, mert a fenti magyarázat logikailag kielégítő. De kár lenne.
A közvélemény-kutatások mellett talán az is magyarázat lehet a bizalmi szavazások kimenetelére, hogy nemcsak a költségvetésről tárgyalhattak a szocialistákkal. A szocialisták szeretnék tartósan lenyomni a radikális baloldalt (a Lázadó Franciaországot). Akár az is lehet, hogy ehhez konkrét ígereteket kaptak: a választási rendszer módosításával, esetleg a következő választások időpontjával kapcsolatban. Ahogy Macronéknak, a szocialistáknak sem feltétlenül érdekük, hogy az idén nyáron legyen. Vagyis lehet, hogy egy nagyobb csomag is van a háttérben. De az is lehet, hogy a PS valóban úgy gondolta, ahogy mondta: nem akart a költségvetés torpedózásával felelőtlennek tűnni, tudván, hogy jönnek majd más témák, amelyek lélektanilag hasznosabb alkalmat adhatnak a bizalmatlanság megszavazására.
A szocialisták ún. spontán, 49-2-es bizalmatlansági indítványa elvben utalhatna arra, hogy nem kaptak semmi ilyen ígéretet, és készen állnának a kormány megbuktatására – csakhogy a helyzet az, hogy ezt az indítványt úgy nyújtották be, hogy érezni lehetett: a Nemzeti Tömörülés nem készül harapni. Tehát sejthették, hogy nem fog átmenni, így demonstratív módon meg is szavazhatták. A megegyezés lehetősége mellett szól viszont az, hogy a szocialisták júniusban tartanak kongresszust (vagyis pár pillanattal egy esetleges új választás előtt). A Faure-Hollande távcsata gyakorlatilag elkezdődött, és a PS nem azon izgul, hogy a Lázadó Franciaországgal tud-e heteken belül ismét szövetséget kötni (a lázadók most azt kommunikálják, hogy ne is számítsanak erre).
Az efféle hipotézisek ellenőrzése mindig nehéz. A felek nem állnak ki elmesélni, hogy mire jutottak, ha tárgyalás volt. És lehet, hogy klasszikus módon nem is jutottak semmire, maximum üzengettek egymásnak. Sőt, még az is lehet, hogy valamilyen hallgatólagos megállapodásról van szó, ugyanis jelenleg csak a Lázadó Franciaországnak érdeke az előrehozott választás, mindenki másnak tulajdonképpen jó a 2027, és ezt akár mindenki tudhatja is. Előfordul a politikában, hogy a felek felmérik a helyzetüket, és annak megfelelően cselekszenek, a többiek meg detektálják, annak megfelelően reagálnak…
Vagyis, biztosan semmit nem tudunk, a fentiek feltételezések, gondolatkísérletek. Ráadásul ilyen gondolatkísérleteket nemcsak a szocialistáknál csinálhatunk.
Kapott-e valamit a Nemzeti Tömörülés?
Mert miért nem harapott a bizalmatlanságra a Nemzeti Tömörülés? Ami még ennél is fontosabb, miért tartózkodott a Macron-bizalmas Richard Ferrand alkotmánybírósági elnökségéről szóló szavazáson (ezzel lehetővé téve Ferrand hivatalba lépését)? Ez egy olyan kérdés, amely a közéletet is érdekelte: a francia politikában azonnal megindult a találgatás, hogy Marine Le Pen esetleg ezzel fizeti ki az árát annak az elsődleges alkotmányossági kérdésnek (QPC) és ítéletnek, amely a hetekben következik, és amely egy olyan ügyről szól majd, mint az övé, és amelyben március 31-én esedékes az ítélethozatal (a kérdés, hogy Le Pen választható marad-e 2027-ben, de ez az alkotmánybíróság precedens-értékű ítéletével akár már március 31. előtt eldőlhet).
Nagyon fontos, hogy erről az esetleges megállapodásról vagy hallgatólagos megállapodásról éppen annyira nem tudunk semmit biztosat, mint a szocialistákkal folytatott esetleges tárgyalásokról. Két dolgot tudunk: Ferrand átcsusszant a parlamenten, Bayrou pedig továbbra is miniszterelnök.
Akkor viszont mit kell most figyelni?
Ez tipikusan az a helyzet, amikor a fentieket feltételezésként kezeljük, és figyeljük, hogy mi erősíti meg, vagy mi cáfolja a feltételezéseket. A fejlemények nagy része persze így sem biztos, hogy tiszta bizonyíték lesz, gyakran csak erősíthetik vagy gyengíthetik a feltelezéseket. De hát az elemzés egy ilyen sziszifuszi dolog!
Szóval mit érdemes nézni?
Négy dolgot:
- Az Alkotmánytanács (alkotmánybíróság) ítéletét abban az ügyben, amely a közügyektől eltiltás fellebbezés előtti végrehajtásának a lehetőségét kérdőjelezi meg (ha a testület fenntartja ennek a lehetőségét, az csökkenti az esélyét, hogy megegyezés lehet az RN-tartózkodás hátterében, ha eltörli, nyitva marad a hipotézis, de ezzel még nem bizonyított).
- A Lázadó Franciaország és a Szocialista Párt közötti viszonyt: ha a szocialisták igyekeznek javítani azt, akkor az arra utal, hogy nem kaptak ígéreteket, és aggódnak egy esetleges új választás miatt.
- Ha egyes konfliktusos ügyekben bizalmatlansági indítványok születnek, figyel-e az RN és a PS arra, hogy csak akkor szavazzanak egy irányba, ha a Lázadók máshogy voksolnak? Ha igen, akkor az a helyzet áll fenn, hogy nem érdekük valamiért egy új választás kiprovokálása. Hogy konkrétan miért, az persze nem fog kiderülni, de játékban maradnak a hipotézisek.
- Lesznek-e olyan ügyek (pl. választási rendszer módosítása, bírósági ügyek), amelyek növelik a feszültségek a kormányfő és az ellenzéki pártok között, és amelyek vitája során, akár névtelen források révén is, a sajtóban utalás történik valamilyen deal-re vagy hallgatólagos megállapodásra?
Kiemelt kép: Francois Bayrou 2010: Wikimedia Commons, Régions Démocrates.
.jpg){kind=link}